Két év a pécsi jogi karon
Gőcze Sándor 1921. november 29-én született Tapolcán. Pályafutását a Nagykanizsai VTE tagjaként kezdte 1938-ban, majd – Biczó Zalán győri klubtörténész gyűjtése szerint – két éven keresztül a pécsi jogi karon tanult. 1941-től a Hajmáskéri SE-ben játszott. Ott fedezte fel az ETO. Klell János írta róla a Kisalföldben:
Minden nyáron edzőtáborba gyűjtötték össze az alszövetség legtehetségesebb fiataljait, és velük nyolc-tíz edző foglalkozott két héten át. A fenti esztendőben Győrött volt az edzőtábor, és ott tűnt fel a kőszegi Lóránt Gyula, az „aranycsapat" későbbi szigorú középhátvédje, de mellette még nem egy olyan tehetség bontogatta szárnyait, aki eljutott az NB I-be, sőt a válogatottba is... Egy jó növésű szőke gyerek Hajmáskérről azok között volt, akik kiemelkedtek a többi átlagon felüli képességű közül. Feltűnt az ETO akkori szakembereinek is, és Gőcze Sándor(mert róla van szó) az 1941/42- es bajnoki évet már a vagongyáriak zöld-fehér színeiben kezdte.
“„
Bokán rúgta a játékvezetőt
Azt már maga az egykori válogatott balszélső mesélte el ebben a cikkben, hogy kevésen múlt, hogy élvonalbeli futballista lett belőle. Még a hajmáskéri csapat tagjaként ugyanis felindultságában bokán rúgta a játékvezetőt, amiért akkoriban örökös eltiltás járt… Szerencsére nem érkezett meg idejében az egyesbíróhoz (a fegyelmi tárgyalásra) a jelentés.
Puskás mellett a válogatottban
Gőcze Sándor 1942 márciusában, az NB II-ben játszott először az ETO-ban bajnoki mérkőzést, majd tíz évvel később, 1952. április 20-án, immár az NB I-ben az utoljára. Az A-válogatottban két mérkőzésen játszott 1948 tavaszán, itthon a svájciak ellen (góllal debütált!), majd Bécsben az osztrákok ellen. Puskás Ferenc volt a balösszekötője. Pályafutása befejezése után edzőként dolgozott, eleinte az ETO második csapatánál dolgozott, a legnagyobb sikereit az ötvenes években Kapuváron érte el (1958–1960). Később Mosonmagyaróváron a MOTIM TE-t (1962–1965) és Győrben a MÁV DAC-ot (1965) vezette. 1995. február 27-én hunyt el Győrben.