Gellei

Imre

Badacsonytomajban született 1950. március 29-én. A hatvanas évek közepén (1964–1968) a Vasútépítő Törekvés serdülő, majd ifi futballistája volt, aztán a MÁV TIAC gárdájában (1968–1969) és a Honvéd Szamuely SE-ben futballozott, aztán, mint főiskolai hallgató, a TFSE csapatában játszott. Pályafutását a NIKE Füzfői AK együttesében zárta le, huszonhét évesen, ő volt a csapat házi gólkirálya akkoriban. Utána kezdte új karrierjét, edzőként. Fiatal testnevelő tanárként került Keszthelyre. A csapatban rutinos, korábban élvonalbeli, nála idősebb játékosok is futballoztak Gellei Imre keze alatt, mint Bolemányi János vagy Filó László, mégis, mindkét fél intelligenciájának köszönhetően könnyen megtalálták a közös hangot. Aztán következett Zalaegerszeg, a már az előző évtizedben befutott, bajnok, vagy válogatott játékosokkal, mint Kereki Zoltán, Gass István és Soós István, meg egy nagy sikerrel: a „Zete” 1985-ben és 1986-ban is a negyedik helyen zárt az élvonalban. Egerszegről Győrbe vezetett az út, egy nehéz idényre, a Verebes József aranykorát követő időszakban. Majd újra Keszthely, ahonnan aztán a déli parton vezetett tovább az út, a Balaton fővárosába, Siófokra. Gellei Imre – Kaszás Gábor távozása után – nehéz helyzetben vette át a csapatot, amellyel az első idényben tizenkettedik, a másodikban hetedik lett.

Erre a korszakra esett az egyetlen világbajnoki szereplés: 1989-ben első alkalommal rendezte meg a FIFA a teremlabdarúgó-világbajnokságot. A magyar csapat – mint az első, budapesti bemutató torna győztese – meghívást kapott a hollandiai tornára. A Tajti József és Gellei Imre által irányított csapat ötödik helyezettként végzett elhozta a gólkirályi címet: Zsadányi László hét találattal lett a torna mesterlövésze.

Gellei Imre a kilencvenes években, egyetlen kivétellel, fővárosi kluboknál dolgozott. Miután az öbölháború kitörése miatt, aláírt szerződése ellenére nem tudott kimenni Kuvaitba, előbb a Vasasnál, majd az MTK-nál, aztán újra Siófokon dolgozott. (A Balaton-parti klub élvonalbeli történetében csak az örök siófoki, Horváth Károly számlál több mérkőzést Gelleinél vezetőedzőként.) 1995-ben kezdődött a klubpályafutása egyik legszebb időszaka a Vasas élén. Az 1997–1998-as szezon hozta a legnagyobb sikert: a piros-kékek a hetedik és a negyedik hely után a harmadik helyen végeztek. Ha a kilencvenes évtized a pesti kluboké volt (főleg), a kétszeres első fele a válogatotté. 2001. szeptember 5. és 2003. november 19. között irányította az A-válogatottat, a csapatának reális esélye volt arra, hogy elérje a 2004-es Európa-bajnokság pótselejtezőjét, ám a sorsdöntő mérkőzésen kikapott Rigában a végül a tornára is eljutó lettektől. A 2002–2003-as idényben csak egy ciprusi, bolgárok elleni felkészülési mérkőzését és a svédek elleni hazai Eb-selejtezőt veszítette el a csapat. Gellei Imre 2004 és 2010 között a ZTE-nél, a Ferencvárosnál, és a Paksnál is dolgozott. Később a Puskás Akadémia szakmai irányító testületének tagja, majd vezetője lett. Jelenleg az MLSZ szakmai bizottságában dolgozik.

Edzői pályafutása így alakult: Keszthelyi Haladás (1977–1983), Zalaegerszegi TE (1983–1986), Rába ETO (1986–1987), Keszthelyi Haladás (1987–1988), Siófok (1988–1990), Vasas (1991–1992), MTK (1992–1994), Siófok (1994–1995), Vasas (1995–1999), U21-es szövetségi edző (2000–2001), magyar szövetségi kapitány (2001–2003), ZTE FC (2004–2005), Nea Szalamina (ciprusi, 2005), FTC (2005–2006), Paks (2007–2010).