Iskolatársak voltak Várady Bélával
Gass István Putnokon született 1952. augusztus 22-én. Már tízévesen a Vasas tagja lett, de akkor még „csak” pártolótagként, a piros-kékek lelkes szurkolójaként. Még otthon elkezdte a gimnáziumot (egy évvel járt későbbi klubtársa, Várady Béla fölött!), majd 1968-ban Diósgyőrbe igazolt. Bekerült az ifjúsági válogatottba, és bár a Vasas már az évtized végén el akarta vinni, a borsodi klub nem adta ki. Végül 1972-ben került Angyalföldre, ahol egészen 1980-ig játszott. Magyar Népköztársasági Kupa-győztes lett 1973-ban, majd bajnok 1976–1977-ben. 1980-ban még második lett a Vasassal az MNK-ban, majd, nem teljesen önszántából váltott, a ZTE-hez igazolt.
1987-ben, Zalaegerszegen fejezte be élvonalbeli pályafutását. Az NB I-ben 445 mérkőzésen 134 gólt szerzett, ezzel a tizedik az örökrangsorban, sőt, a második azok között, akik soha nem játszhattak az A-válogatottban. Ő bőven megérdemelte volna. 1987-től a Duna Kőolajban játszott, majd Ausztriában, az SC Herzogenburgban zárta le pályafutását. Visszavonulása után egy ideig – ifjúkori álmát megvalósítva – sportújságíróként dolgozott, majd átnyergelt a reklámszakmára.
