Garami

József

Garami József, akinek eredeti családneve a Glück, Pécsen született, 1939. augusztus 9-én. Nem volt még 18 éves, amikor már nagy cikk jelent meg róla a Dunántúli Naplóban, Egy pécsi fiú Madridban címmel és „Kacsa” a nemzetközi ifjúsági labdarúgótornán alcímmel. Kiderül belőle Garami József ifjúkori beceneve, de az is, hogy ifistaként nagy tehetségnek tartották, a válogatottal részt vett az UEFA nemzetközi tornáján. A csapat legjobbjai közé tartozott, olyan kiváló, később nagy karriert befutó társak között, mint Nagy István, valamint a vele a csatársort alkotó Göröcs János, Kuharszky Béla és Ihász Kálmán. Néhány nappal később, az akkor rövid ideig Pécs-Baranyának nevezett helyi Dózsában mutatkozott be az NB I-ben, a Salgótarján elleni 2:0-s győzelemmel – két és fél évvel azután, hogy 15 évesen már NB II-es meccset játszott a felnőttek között. Nagy jövőt jósoltak neki, de gyakori sérülései miatt 25 évesen kénytelen volt visszavonulni. Addig játszott 38 élvonalbeli bajnoki mérkőzést a lila-fehéreknél, majd a Pécsi VSK-ban töltött idények között egyet még a Komlói Bányászban. Nem sokkal később már a sportiskolában, aztán 1985-ig a PMSC utánpótlásában tevékenykedett. Szinte mindenki, aki a hetvenes-nyolcvanas években a Pécsi Dózsa vagy a PMSC korosztályos csapataiból emelkedett ki, a játékosa volt. Másképpen: az ő nevelése.

„Testnevelő tanári diplomát szereztem és Pécsett az Építők úti általános iskolában helyezkedtem el. Ott kezdtem el foglalkozni 10-12 éves srácokkal, majd hamarosan a Pécsi Sportiskolánál lettem edző. Kétszer nyertünk úttörő olimpiát, kétszer végeztünk az első helyen a Pajtás Kupában és ezek a gyerekek továbbra is nálam maradtak. 1974-ben már ifjúsági korcsoportban szerepeltünk és megnyertük a Rába Kupát, melyen a dunántúli NB csapatainak fiataljai vettek részt. A Rába Kupa volt az NB-s ifjúsági bajnokság előfutára. Az ifjúsági bajnokságban aztán ritka volt az az év, hogy ne jutottunk volna el a döntőig, nyertünk magyar bajnokságot is” – foglalta össze addigi edzői pályafutását, mielőtt 1985-ben a Pécsi MSC vezetőedzőjévé nevezték ki. Elárulta azt is, hogy már addig huszonhat olyan játékost nevelt, aki az élvonalba került, s hárman, Róth Antal, Mészáros Ferenc és Kovács Attila a válogatottságig vitték. A korosztályos futballban végzett munkája elismeréseként megkapta a mesteredzői címet 1985-ben.

Mindkét szám csak nőtt aztán, hiszen szinte magától értetődő módon, 1985-ben ő lett a PMSC vezetőedzője. Akkor egyébként éppen a Műszaki Főiskola testnevelési csoportját is vezette. Akadt rossz tapasztalata (tíz évvel korábban beugróként irányította az akkor NB II-es csapatot), de végül – a magyar futball nagy szerencséjére – belevágott. 1985 és 1992 között a PMSC vezetőedzője volt, irányításával érte el a piros-fekete klub a legjobb bajnoki helyezését, s nyerte meg 1990-ben, Bodnár – Kónya, Márton, Braun – Megyeri, Bérczy, Czérna, Palaczky – Lovász, Nagy T. (Czéh), Lehota (Tomka) összeállításban a Magyar Népköztársasági Kupát. A nemzetközi porondon olyan klubokkal találkozott a gárda, mint a Feyenoord, vagy a Heysel-botrány miatti, az angol klubokra kirótt eltiltás után visszatérő Manchester United. A pécsi évek alatt, 1987 őszén, Garami József, megbízott szövetségi kapitányként, öt találkozón irányította az A-válogatottat is.

1993 márciusától 1996 nyaráig az Újpesti TE, 1996 és 1998 között az MTK Hungária FC, 1999 és 2001 közötti a Győri ETO, 2002 elejétől 2003 végéig a Ferencváros szakmai munkájáért felelt. A XXI. század futballjában páratlan módon, a Hungária útra visszatérve több mint egy évtizeden át irányította az MTK-t. A kék-fehérekkel 1997-ben (a Babos – Lőrincz – Kuttor, Szekeres – Molnár, Farkasházy, Halmai, Illés, Zsivóczky – Csertői, Kenesei alaptizeneggyel) és 2008-ban ((Végh – Horváth L., Lambulics, Pintér, Pollák – Pátkai, Szabó Á., Kanta, Zsidai – Kulcsár T. Urbán), a Ferencvárossal 2003–2004-ben (az őszi idényben vezetve a Szűcs –Vukmir, Dragóner, Kiss Gy. – Kriston, Rósa, Lipcsei, Leandro, Penksa – Gera, Sasu tizenegy köré épített keretet) bajnoki címet szerzett. Magyar Kupa-győztes (a már említett, a PMSC-vel nyert titulus mellett) 1997-ben és 1998-ban az MTK-val, 2003-ban a Ferencvárossal. 2019. augusztus 9-én, a 80. születésnapjának apropóján elnevezték róla a pécsi utánpótlásképző központot. 2020 után mentorként segítette a pécsi klubot. 2025 áprilisában hunyt el.