Fodor
Imre

A rendkívül technikás, kivételes irányítókészséggel megáldott játékos legnagyobb sikereit a Kispest-Honvéddal érte el: háromszoros bajnok lett. Fodor Imre az FTC-vel is nyert bajnokságot. Egy tragikus balesetben veszítette életét, mindössze 36 évesen.

Születési hely
Budapest
Születési idő
1963. márc. 16.
Halálának ideje
1999. ápr. 9.
Halálának helye
Budapest
Becenév
Foci

Kompromisszumként választott klubot

Fodor Imre 1963. március 16-án született Budapesten. 1972-ben, kilenc esztendősen igazolt le az MTK-hoz. Teljesen véletlenül került a Hungária körútra, édesapja nagy Fradi-drukkerként a zöld-fehérekhez akarta vinni, ő ellenben az akkori bajnokcsapattal, az Újpesti Dózsával szimpatizált. Köztes megoldásként kiválasztották a KSI-t, ott azonban a sportorvos szabadságon volt, így nem vették fel az ifjú futballpalántát. Elment az MTK-hoz, ahol leigazolták.

Tizenhat évesen debütált az NB I-ben

Az első élvonalbeli mérkőzését 1979. szeptember 22-én, a Hungária körúti stadionban a Salgótarján ellen játszotta. A Gáspár – Pécsi, Turner, Egervári, Kovács János – Kovács Béla, Török (Palicskó), Borsó – Sebestyén (Fodor), Fülöp, Vági összeállítású csapat 4–0-ra nyert. A 16 éves ifjú akkor még nem tudta megvetni a lábát az első csapatban, az NB II-ben töltött 1981–1982-es idényben már igen. A feljutás után az első gólját az NB I-ben 1982. október 9-én szerezte, az MTK VM–Tatabányai Bányász találkozón. Az élvonalban összesen 83 gólt szerzett, egyszer triplázott: az 1984–1985-ös bajnokságban, a Szeged ellen.

Megmentette a Vidit

1986-tól a Bp. Honvédban futballozott, 1987–1988-ban, 1988–1989-ben és 1990–1991-ben is bajnoki címet szerzett, 1989 júniusában a MNK-döntőben Fodor Imre góljával diadalmaskodtak a kispestiek a Ferencváros ellen. 1988 őszén találatával győzte le a Honvéd BEK-mérkőzésen a skót Celtic FC gárdáját. Kispestről a nagy terveket szövő, nagy reményekkel kecsegtető Siófoki Bányászhoz igazolt 1991 nyarán, de fél év múlva igent mondott a Ferencvárosnak, amellyel irányítóként újabb bajnoki címet nyert.
A zöld-fehérektől távozva Svájcba, a St. Gallenhez igazolt. Hazatérve játszott még a Parmalat FC-ben. Utolsó élvonalbeli gólját Nagykanizsán szerezte 1995. május 6-án, a fehérváriak 4–1-re győztek. „Foci” bő egy hónappal később játszotta utolsó NB I-es mérkőzését. 1995. június 24-én csapata 2–1-re nyert a Debrecen ellen. Az osztályozóra kényszerülő Vidi sorsdöntő mérkőzésén, a Salgótarján ellen még szerzett egy gólt, amellyel a csapat bent maradt az élvonalban. 1995 és 1997 között két csapatban is játékos-edzőként szerepelt, majd Hatvanban, Dunakeszin és újra Hatvanban dolgozott.

Tragikus baleset áldozata lett

A végzetes napon is edzést vezetni indult Hatvanba. Személygépkocsijából kifogyott a benzin, egy kannával elindult üzemanyagért. Az M3-as és a régi Fóti út találkozásánál egy Tátra teherautó halálra gázolta.

Egyesületei

1972 — 1975
Magyar Testgyakorlók Köre
Budapest
1975 — 1986
Magyar Testgyakorlók Köre – Vörös Meteor SK
Budapest
1986 — 1991
Budapesti Honvéd Sport Egyesület
Budapest
1991 — 1991
Siófoki Bányász
Siófok
1992 — 1993
Ferencvárosi Torna Club
Budapest
1993 — 1994
FC Sankt-Gallen
Sankt-Gallen (Svájc)
1994 — 1995
Parmalat FC
Székesfehérvár
1995 — 1996
Dreher Sörgyár SE
Budapest
1996 — 1997
Budapesti Közlekedési Vállalat Előre Sport Club
Budapest