Vívott és tornázott, mielőtt sportvezető lett
Fodor Henrik Friedländer néven született Beregszászon, 1886. szeptember 16-án. A helyi gimnáziumban érettségizett, majd Budapestre került, irodalom szakon szerzett bölcsészdoktori címet. Mint ügyes és tehetséges sportoló került az MTK-ba, vívott és tornázott. Már huszonévesen a vezetők közé tartozott, 1947-ig különböző posztokon szolgálta a magyar labdarúgást és az MTK-t. Volt a klub főtitkára, futballvezére, a nemzetközi ügyeinek vivője. Sokat tett a profi labdarúgás bevezetéséért, annak – minden kételyével együtt – élharcosa volt. Hosszú ideig töltötte be a Professzionista Labdarúgók Alszövetségének főtitkári, tulajdonképpen ügyvivői posztját. A nemzetközi, elsősorban a közép-európai labdarúgásban folytatott tevékenységét maga foglalta össze az 1947-ben kiadott, Gallowich Tibor által szerkesztett, Az 50 éves magyar futball című kiadványban:
„Az első világháború után az MTK vette fel elsőnek a nemzetközi kapcsolatokat Németországgal és Svájccal. Akkor, mint nemzetközi előadó, én vezettem az MTK csapatát ezekre a külföldi utazásokra és igen értékes nemzetközi kapcsolatokra tettem szert. Néhai Oprée Rezső, az MLSZ akkori nemzetközi vezetője, összeköttetésbe hozott Professor Heffnerrel Offenburgban, aki a nemzetközi futball kimagasló alakja volt és ebből születtek első kapcsolataim a nemzetközi futballszövetséggel. Svájcban, egyik MTK mérkőzésen, összeakadtam Karl Linde-vel, a svéd Idrottsbladet kiváló göteborgi szerkesztőjével és ebből a véletlen találkozásból született meg Budapesten az első svéd–magyar találkozás, a Kamraterna Göteborg budapesti vendégszereplésével, majd ezt követőleg az MTK svéd túrája és az első svéd–magyar válogatott mérkőzés. Ugyancsak az MTK német túrájának volt közvetlen eredménye az első Délnémetország–Magyarország és ezt követőleg az első Németország–Magyarország válogatott mérkőzés. Brüll Alfréddal, az MTK halhatatlan elnökével részt vettem az antwerpeni kizárásos olimpiai versenyeken és itt találkoztam a háború után először a francia, belga és angol szövetségek prominens vezetőivel. Az ebből fakadó összeköttetéseket hazatérésem után igyekeztem úgy a magyar szövetség, mint az egyesületek részére értékesíteni. Ezek azonban csak pár év elteltével hozták meg gyümölcseiket. Időközben kialakult egy nemzetközi triász Közép-Európában: Meisl Hugó, Ferdinand Scheinost és szerény személyemben. Mint szövetségi és részben egyesületi vezetők koalíciót alakítottunk Közép-Európa futballsportjának érdekében. Hugo Meisl akkor a bécsi Amateure, a mai Austria, Ferdinand Scheinost a prágai Sparta vezetője volt, mindhárman külön a szövetségek nemzetközi bizottságaiban foglaltunk helyet és így adva volt minden lehetőségünk, hogy úgy a szövetségek, mint a prominens egyesületek érdekében felléphessünk. Megindult a roham a FIFA ósdi és konzervatív rendszere ellen. Mozgalmunkba azután az olaszok is belekapcsolódtak és ennek eredménye lett, hogy csakhamar tiszta helyzetet teremtettünk a játékosvándorlások és amatőrség és professzionalizmus kérdésében és elfoglaltuk a FIFA elnökségében azokat a vezető pozíciókat, melyek Közép-Európa futballsportjának a hegemóniát biztosították. Ekkor lett Fischer Mór magyar részről a FIFA elnökségének tagja és ezt a vezető pozícióját élete végéig meg is tartotta . Megszületett a professzionalizmus Európa különböző országaiban és ezzel új perspektívák nyíltak a nemzetközi érintkezés előtt. A fent említett triász kezdeményezésére, amelynek tagjai már akkor a különböző szövetségek vezetőségében főtitkári teendőket végeztek, a Ferencváros, MTK, Sparta, Slavia, Austria, Rapid vezetőinek bevonásával megszületett a bratislavai konferencia, melyen lerakták a Közép-Európai Kupa alapjait, amely verseny mint egyesületi kezdeményezés indult meg, majd átment a szövetségek fennhatósága alá és maga után vonta Olaszország és Svájc belekapcsolódásával az Európa Kupa mérkőzések rendszeresítését is.”
Részese volt az MTK újjászületésének
Fodor Henrik a Hungária FC-nek, az MTK profi labdarúgó-csapatának önfeloszlatása, valamint később az anyaegyesület megszüntetése után, a zsidótörvények szankcióitól tartva, bujkálni kényszerült. 1945 elején azonban már részt tudott venni a klub újjászervezésében, 1947-ig a vezetőség prominens tagja volt. Az új politikai idők az MTK polgári jellegét károsnak tartó képviselői elérték, hogy lemondjon posztjáról. Két évvel később, 1949. október 5-én hunyt el.
