A zalai mezőkről, Nováról indult
Fitos József 1959. november 4-én született a zalai Nován. „Falusi gyerek voltam, éjjel-nappal kint voltunk a mezőn, így lettem futballista. Meg hát az apám védett Lentiben és Zalaegerszegen, innen az indíttatás. Tizenhárom évesen leigazolt a Lenti TE, Győre László volt az edzőm, akit nagyon-nagyon szeretek, korrekt, rendes ember. Tizenöt éves koromban Zalaegerszegen egy tehetségkutató akción fedeztek fel, és sportkollégiumba kerültem. Tizenhét évesen lettem ifiválogatott, Rákosi Gyula volt az edző, együtt játszottam Kardos Józsival, Disztl Petivel. A Zetében bemutatkoztam az NB I-ben, Békéscsabán nyertünk 3–1-re. Aztán jött Palicskó Tibor, nekem meg mennem kellett” – idézte fel az indulását a 2000-es évek elején.
Amikor Palicskó Tibor kedvence lett
Aztán beszélt arról is, hogy hogy milyen fordulatokat tud produkálni az élet: „Szombathelyre küldtek az akkor NB II-es Haladáshoz, és közben beiratkoztam a Tanárképző Főiskolára. Berendezkedtem az új környezetben, és bár sokszor eszembe jutottak Palicskó szavai, különösebben nem foglalkoztam a történtekkel, csak a Haladásra koncentráltam. A szezonkezdet előtt a Balatonon nyaraltam, olvastam az újságot, és azt hittem, kiesik a kezemből. Az állt benne, hogy Palicskó Tibor lett a Haladás edzője. Azonnal elmentem hozzá, és megkérdeztem, hogy számít-e rám. Azt mondta, hogy tiszta lappal indulok, bár a bajnokság elején még nem kaptam lehetőséget. A cél egyértelmű volt, fel kellett jutni az NB I-be. Centert játszottam, és mindig olyan szerencsém volt, hogy gólt szereztem. A szezon végére én lettem Palicskó kedvence, nagyon szeretett, és én is megszerettem őt. Ilyen az élet…”
Csak egy-egy bajnokit hagyott ki a Honvédnál
A közben magyar–történelem szakos tanári oklevelet szerzett futballista huszonhat évesen került Budapestre, a kor legjobb magyar csapatához. Alig több mint három idényt töltött a Honvédban, 94 bajnokin 12 gólt szerzett. Ám a három teljes szezonjában mindössze három bajnokiról hiányzott, idényenként egyet-egyet, s mindháromban egyaránt négy-négy gólt szerzett. 1985-ben mutatkozott be a Honvédban a ZTE elleni, gól nélküli meccsen. Háromszoros bajnok (1985–1986, 1987–1988, 1988–1989), az 1987–1988-as idényben kupadöntős volt.
1987 őszén részese volt a kispesti sikerszériának az UEFA-kupában. A piros-fehéreknél utoljára 1988 őszén játszott (Bp. Honvéd–Dunaújváros 3–0). 1988 őszén a Panathinaikosz csapatához szerződött, a harmadik helyen végzett együttesével, majd a Panioniosz gárdájában játszott egy idényen keresztül. Hazatérése után az élvonalbeli pályafutását az Újpestben fejezte be. Az NB I-ben összesen 230 meccsen szerepelt és harminc gólt szerzett. A válogatottban 12 alkalommal lépett pályára. Először 1985 végén (Algéria–Magyarország 1–3), utoljára 1989-ben (Írország–Magyarország 2–0).
Betegen is futballozott
Élvonalbeli pályafutása éveiben vakvágányra kormányozta az életét. Kaszinózott, sok pénzt veszített. De talpra állt, sikeres építési vállalkozó lett, hobbiból, ingyen foglalkozott gyerekfutballistákkal Kispesten. A futballtól soha nem tudott elszakadni. Már beteg volt, amikor – egy évvel nagyon korai halála előtt – még benevezett játékosként bajnoki mérkőzésen a kispadon ült. Hatvankét évesen. Nevét pálya és emlékpark viseli Szentendrén.
