Feldmann

Gyula

Feldmann Gyula 1890. november 16-án született Szegeden. A fővárosban nőtt fel. Az önmagának feltett kérdésre, hogy hogyan lett futballista, így felelt: „Ami a lipótvárosiaknak a Fa-tér, a budaiaknak a Vérmező, a Városliget környékén lakóknak a Mesterséges, az volt nekünk, belső erzsébetvárosiaknak a Grund. A Grund a Dohány utcai zsidó templom mellett elterülő szabad tér. Azaz dehogy szabad, úgy be volt kerítve, hogy néhányan csak nadrágszakadás árán tudtak bejutni oda. Harmadik elemibe jártam a Kazinczy utcai iskolába, amikor megismerkedtem az erzsébetvárosi Grunddal. Szomszédom, aki mellé a tanító úr ültetett – később klubtársam és legjobb barátom – ezzel fogadott az első napon: Tud maga futballozni? Az igenlő válasz után délután alkalmam volt megismerkedni a Grund belső életével. Igaz, hogy este nem kaptam vacsorát, mert szétrúgtam a cipőmet, de ez nem szegte kedvemet. Csapatba úgy kerültem, hogy a Grund válogatott csapatát mérkőzésre hívta ki a Diadal FC. A Diadalból hiányzott egy ember, aki helyett én állottam be, és ott is ragadtam, sőt lassanként átszállítottam oda a Grund minden használható emberét. Ebből a Diadalból született meg később az Erzsébetvárosi Torna Club, ahonnan aztán Müllender Sándor a Nemzeti Sport Clubba vitt.”

Előbb a Nemzeti SC ifijében, majd az első csapatában játszott, együtt Tóth-Potya Istvánnal. (1907-ben Feldmann már az NSC-ben volt, és az is bizonyos, hogy 1912 tavaszán még mindketten ott rúgták a labdát.) Aztán a kis köpcös csatár átpártolt a Ferencvároshoz, s pár esztendő múltával követte a védő is, 1915 és 1917 között tehát újból együtt futballoztak. 1917-ben Feldmann az MTK-ba igazolt, akkor ellenfelekké váltak. Egyébiránt jó barátok voltak, később sógorok is lettek, mert Gyula Potya nővérét vette feleségül, a rokonok össze is költöztek. Játékában már-már védjegynek számított a becsúszó szerelés, amelyet idehaza úttörőként alkalmazott. 1910 és 1920 között tízszer szerepelt a válogatottban, az NSC-ből, az FTC-ből és az MTK-ból egyaránt meghívták a legjobbak közé. Az MTK aranykorszakában három aranyérem került a nyakába (1918, 1919, 1920). 1920-ban tagja volt annak a professzionális társulatnak, amely Budapest-Berlin néven haknizott Németországban. Hazatérve eltiltották őket. Feldmann Gyula az edzői szakmát választotta, 30 évesen labdarúgóként amúgy is leírták már.

„1921 óta trénerkedem. A Makkabiból annakidején európai hírű csapatot csináltam” – nyilatkozta bő évtized múlva. Nem túlzott. 1922 és 1924 között volt a híresen gazdag Makkabi Brünn mestere, sőt 1923-tól játékos-edzőként szolgálta a klubot. Csehországból Németországba szegődött, és az 1924–1925-ös idényben kerületi bajnok lett a Bremener SV együttesével. Ezt követően a lipcsei zsidócsapatnak (Bar Kochba) volt a játékos-edzője, tehát 36 évesen még futballozott. 1926 őszén a braunschweigiek alakulatát vezérelte egészen a regionális bajnok címig. 1927. február 5-én leszerződtette a Vasas. Ugyanakkor azt is közölte a sportlap, hogy a Hungáriánál is trénerként alkalmazzák, kvázi párhuzamosan látta el a feladatait. Bő másfél évig volt a Hungária mestere, 1928 júniusában távozott. Rövid időre Bukarestbe költözött, ahol a Juventus szakmai irányítását bízták rá.

A következő évtized jelentős részében Olaszországban tevékenykedett, állomáshelyei: Fiorentina (1928–1931), Palermo (1931–1934), Inter-Ambrosiana (1934–1936), Torino (1936–1938). A firenzeiekkel és a palermóiakkal is a második liga első helyén zárt. 1934-ben, mint Olaszországban dolgozó edző, ő volt Nádas Ödön szövetségi kapitány mellett a válogatott trénere a világbajnokságon. Torinóból Belgrádba, az SK Jugoszlavijához vezetett az útja. Ott 1939-ig működött, majd az első háborús ősz újra a Hungária körúton üdvözölte. 1940. március 12-én agyvérzés érte, ezért – a megromlott egészségi állapotára való tekintettel – átengedte a Hungária FC kispadját Senkey I Imrének. Túlélte a deportálás és a lágervilág szörnyűségeit, de erről az időszakáról nem tudni konkrétumokat. 1955. október 31-én halt meg.