Újpesten nem vált be
Ember József 1908. március 15-én született Soroksáron. Kiss László a magyar labdarúgás elfeledett szereplőiről szóló, Futball és történelem című blogjában írja: „Tizenöt éves korában, 1920-ban az Erzsébeti TC csapatában kezdett futballozni, a korosztályos csapatokban mutatott tehetsége folytán 1924-ben már az ETC első csapatában is bemutatkozhatott. Az 1926–27-es bajnokság tavaszán a Profi II. B ligában szereplő Kecskeméti FC-hez szerződött, a klub azonban viszonylag gyorsan, már a következő szezon elején csődbe jutott, a fiatal csatár így a Kanizsa FC játékosa lett. A II. B liga gólrekordereként vetett rá szemet az élvonal egyik élcsapata, az Újpest. Bár az újpestiek a gárda 1928. májusi görögországi túráját követően még nagy reményeket fűztek Ember játékához, a csatár végül csak két mérkőzésen, 1928 júniusában a Sabaria, majd a Bocskay ellen kapott helyet az első csapatban. Az 1928–29-es évad első fordulóiban csak az Újpest tartalékcsapatában szerepelt, majd még 1928 őszén a Budai 33-hoz igazolt. A Budainál végre magára talált, probléma nem a játékával, inkább nehezen kezelhető egyéniségével volt – hol a szurkolókkal, hol a rendőrökkel, hol a játékvezetőkkel, hol saját csapata vezetőségével került összetűzésbe. 1932-ben ismét az ETC együtteséhez szerződött, itt azonban nem töltött sok időt – 1933 márciusában Csehszlovákiába távozott, és a Viktoria Plzen játékosa lett. 1935 elején tért vissza Magyarországra, és újra Pesterzsébeten bukkant fel. Bár az Erzsébet FC tervezte újbóli játékba állítását is, erre végül nem került sor.”
Edző és rendőrkapitány
Edzői pályafutása 1936-ban az Erzsébeti TC-nél kezdődött, majd az EMTK, a Tipográfia, aztán 1941-ben a Gamma kínált neki munkát. A budai klubban Sós Károly segítőjeként az első csapatnál is dolgozhatott. Ugyancsak Kiss László derítette ki róla, hogy 1946-ban Budafok rendőrkapitánya lett, már a Magyar Kommunista Párt tagjaként, ez nyilván nem hátráltatta futballszakmai előmenetelét sem. Miután Szombathelyre vezényelték, egy idő után a helyi csapat szaktanácsadójaként is felbukkant. Bár már 1949 szeptemberében az UTE edzője lett, megint csak lehetetlen függetleníteni rendőri pályafutásától azt a tényt, hogy a Dózsa SE megalakulásakor az egyesület főtitkárává választották. 1952 elején vállalt ismét edzői munkát, a Sztálin Vasmű Építőkhöz küldték, a mai Dunaújvárosba. Ember József felvitte a Budapestről leparancsolt játékosokkal megerősített csapatot az élvonalba. 1953-ban a pozsonyi belügyi csapat, a TJ Červená Hviezda edzője lett. Miután hazatért, segédkezett a Magyarországon több mint egy évet eltöltő kínai futballistáknak, akikkel aztán ő is elutazott Pekingbe, Szabó Pállal együtt majdnem három éven át ügyködött a Kínai Népköztársaságban.
Ghánában és Nigériában is dolgozott
Miután 1957 végén hazaköltözött, egy évet a Sztálinvárosi Vasasnál töltött, sőt ősszel a B-válogatottal is foglalkozott. 1959-ben újra Pozsonyban, de ezúttal a Slovannál dolgozott, aztán a következő tavasszal Ghánába küldte az MLSZ. Egészen 1964 szeptemberéig oktatta a nem sokkal korábban függetlenné vált ország legtehetségesebb játékosait, előbb a válogatottal, majd Kumasiban az Asante csapatával is foglalkozott. A következő években a nigériai válogatottal dolgozott, ő vezette a csapatot a mexikói olimpián is, 1968 októberében. Életének utolsó időszakát ismét csak Kiss Lászlótól tudhatjuk: „1968 után Ember József neve váratlanul eltűnt a magyar sajtóból, életének további eseményeire már csak egyéb források alapján tudunk következtetni. 1969-ben kérvényezte, hogy kommunista párttagságát „hosszabbítsák meg” az 1945 előtti időszakra is. Ezt a kérvényt az MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottsága elutasította. Hogy Ember József hazatért-e még Magyarországra, vagy sem, nem tudjuk biztosan – 1982. december 8-án az NSZK-ban, Nürnberg városában.”