A Vidiből a Gázszerbe
Dvéri Zsolt Székesfehérváron született 1976. augusztus 12-én. Seregélyesen nőtt fel, ott kezdett tizenegy éves korában futballozni, tanulóként a helyi 319. számú Szakközépiskola együttesében is játszott. 1988-ban került Székesfehérvárra, a Videoton serdülői közé. Nevelői Kiss Lajos és Jung József edzők voltak. 1994 első felében vasárnaponként az NB III-as Bakonycsernyét erősítette, egy nappal korábban a fehérvári ifi I-ben, hétfőn pedig a tartalékban villogott. 1994. szeptember 21-én mutatkozott be az élvonalban. A lehetőségnek természetesen örült, az eredménynek annál kevésbé, mert a Kispest 3–1-re megverte a Parmalat FC-t. 1998 nyarán váratlanul eligazolt a Gázszerhez. Augusztus végén nagyban folyt a kötélhúzás miatta, mivel a Videoton vezetősége több pénzt követelt érte a riválistól. (Végül az MLSZ 6 millió 972 ezer forint plusz áfa vételárat állapított meg.) Az agárdiaktól Újpestre szerződött, ahová Várhidi Péter invitálta.
Hullámzó pályafutása volt
A Focivilág információi szerint hamarosan konkrét, közel százmilliós ajánlatot tett érte az Újpestnek a Ternana, és akkor úgy volt, hogy a Serie B-ben folytatja. Aztán maradt a Megyeri úton. A 2000–2001-es idényben 15 találatig jutott, ami egy irányítótól pompás teljesítmény. Kivált annak ismeretében, ha tudjuk, hogy állandóan magas vérnyomással és szívproblémákkal kínlódott. Még az is felvetődött, hogy abba kell hagynia a rendszeres sportolást.
Szerencsére felgyógyult, sőt 2001. november 14-én a nagyválogatottban is debütálhatott. Négy alkalommal ölthette magára a címeres mezt, azonban a nemzeti tizenegyben egyik mérkőzését sem játszhatta végig, mindegyiken csereként küldték be. Mivel nem volt hajlandó meghosszabbítani a 2002 nyarán lejáró szerződését, az újpesti juniorok közé száműzték. Érdeklődött iránta egykori klubja, a Videoton, és kölcsön is tudta őt venni az idény végéig, így a nem túl sikeres brazíliai portya befejező szakaszán már ott tudott lenni.
2004 nyarán váratlanul bejelentette, hogy szögre akasztja a csukáit, majd a bajnokság kezdete előtt meggondolta magát, és inkább a Seregélyes SC-be távozott, ahonnan 2006 elején tért vissza az FC Fehérvárhoz. A 2006. május 17-én megrendezett Üllői úti kupadöntőn 107 percig játszott, a Vasas elleni, hosszabbításban megnyert fináléban Horváth Ferenc állt a helyére. 2010-ben hagyta el végleg a Vidit, hogy még alsóbb osztályú együttesekben (Seregélyes, Sárosd) rúgja a labdát. 2020-ban vonult vissza.
