Legértékesebb erénye a megbízhatóság volt
Dürr Antal 1890. május 13-án született Budapesten. Pályafutását a Barátok Köre nevet viselő csapatban kezdte, az ILSZ-ben. 1907-ben átigazolt, attól kezdve sportkarrierjét a kőbányai Törekvésben töltötte, a klub aranykorában védte a csapat hálóját. „A csaknem két méter magasra nőtt, kőbányai kapuvédő nem tartozott a született tehetségek közé. Példamutató szorgalma, rendkívüli ambíciója mégis a legjobbak sorába emelte. Legértékesebb erénye a megbízhatóság volt" – írta róla Antal Zoltán és Hoffer József az Alberttől Zsákig című könyvben.
Már az 1910-es évek elejétől védett a Törekvésben, legjobb időszakában – 1916-ban, a világháborús idők közepén – a válogatottban is bemutatkozhatott. Viszonylag korán lezárta a pályafutását, ám ezt megbánta, amint az kiderül egy 1925-ös Nemzeti Sport idézetből, Fodor Endre sorozatából: „Dürr, Törekvés, kapus. Rendkívüli ambíció fűtötte mindig a nem közönséges tehetségű, szilfid termetű kapust. Csak pár év előtt vonult vissza a futballozástól, ezt a lépést azonban hamarosan megbánta és többször tréningbe állt, de a régi formáját már nem tudta elérni és Lantosnak, a Törekvés jelenlegi kapusának a pozícióját részéről veszély nem fenyegeti. Az old-boy csapatban játszik.”
Visszavonulása után asztalosként dolgozott, a MÁV alkalmazottjaként.
