Mészöly Kálmánnál lett válogatott
Duró József 1966. július 26-án született Berettyóújfaluban. Tízéves korától három esztendőn keresztül szülővárosa csapatában, a BUSE-ben futballozott. A nyolcvanas években nyolc éven keresztül a DMVSC játékosa volt, 1985 kora őszén nagy feltűnést keltve hívta fel magára a figyelmet balhátvédként, a Ferencváros elleni bajnokin, a szélvészgyors Zsinka Jánost lefogva. Kemény volt, forrófejű és heves – de bárkit le tudott venni a pályáról a kezdetben neki idegen poszton is. Közép-európai Kupa-ezüstérmes lett az akkor sárga-kék Lokival. Miután a DMVSC kiesett az NB I-ből, 1988-ban a fővárosba, a Vasashoz igazolt, 1990. március 20-án, Mészöly Kálmán kapitánysága idején bemutatkozott az A-válogatottban. 1991 nyarán az alakuló siófoki „szupercsapat” híre őt is a Balaton partjára vonzotta, de a hozzá hasonlóan oda igazoló válogatottbeli társakkal együtt a következő idényt már nem ott kezdte. 1992 és 1995 között a Kispest-Honvédot erősítette, 1993-ban bajnok, 1994-ben bajnoki második lett.
Légiósként számos országban futballozott
1995-ben igazolt először külföldre, előbb Izraelben, a Bnei Jehudánál játszott, ezüstérmes lett az ottani országos kupasorozatban. Miután rövid időre hazatért – a Soroksárt, majd a BVSC-t erősítette –, Ázsiába utazott. Ott előbb a maláj Pahang futballistája volt, bajnoki ezüstérmes lett. Utána egy katari klub, a Qatar SC következett, majd Európába visszatérve a Sankt-Pöltenben fejezte be légiós karrierjét. Itthon tíz éven keresztül játszott még, a BVSC-vel és egy idényt a Doroggal még az NB I B-ben, később alacsonyabb osztályban.
A válogatottban összesen 21-szer szerepelt, utoljára 1995. november 11-én. Visszavonulása után edzőként dolgozott: a Soroksárnál, a Kispest-Honvédnál, Tiszafüreden, Dorogon, Vecsésen, majd a szülőföldhöz közeli Józsán és Hajdúböszörményben. A Kispestet 2003 tavaszán, kilenc mérkőzésen, az élvonalban is dirigálta. 2022-ben hunyt el.
