Kisebb kalamajka után került a III. Kerületi TVE-be
Drössler Béla 1903. február 23-án született, feltehetően Óbudán. Első klubja az Ifjúsági Labdarúgók Szövetségében, az ILSZ-ben az OTK, a második az OFK volt. Utóbbi megszűnése után került az Óbudai SC-be. Kisebb kalamajka után gravitálhatott 1924-ben a környék első számú csapatába, a III. Kerületi TVE-be. Ezt így írta le a Sporthírlap: „Drösslert a Debreceni MTK vindikálja magának. A III. ker. TVE-ben az elmult hetekben egy tehetséges új balszélső csatár tűnt fel, akinek nem kis része van a Vívók legutóbbi sikereiben. Drössler Bélának hívják az uj futballista nagyságot, akiről csak annyit tudunk, hogy Óbuda szülötte, ha másutt futballozott is, mint a legnagyobb óbudai egyesületben. Most azonban megtudtuk, hogy Drösslernek nemcsak jelene és jövője, hanem egy kis futballista múltja is van. A Debreceni MTK – mint értesülünk – megóvja Drössler Bélának a III. ker. TVE részére történt leigazolását, mert Drössler – szerinte – az ő játékosa. Drössler, mint megtudtuk, eredetileg az OSC játékosa volt, s onnan került a Debreceni MTK-hoz. Mivel azonban beigazolást nyert, hogy az OSC tévesen három héttel a szabályszerű idő előtt adta ki Debrecenbe a játékost, az intézőbizottság a DMTK-hoz történt leigazolást megsemmisítette. Időközben az OSC feloszlott, így a játékos utolsó ottani szereplésétől számított hat havi nemjátszás után igazolható volt a III. ker. TVE részére. A DMTK óvása eszerint reménytelen, mert az első igazolás szabálytalan lévén, nem érvényesíthető és a III. ker. TVE teljes joggal igazolta le magának a játékost.”
Túl erélyes játékért eltiltották
Az első másfél idényt még az amatőrök között töltötte, majd 1926 elején kiment Hegyi Mátyás csapatához, Darmstadtba. A szétválasztás után kevéssel hazatért, a profi alakulat, a III. Kerület FC futballistája lett. Pályafutása legnagyobb sikere az 1931-es Magyar Kupa-döntő megnyerése volt. A válogatottban két ízben játszott, 1930-ban és 1931-ben. 1935-ben Diósgyőrbe igazolt. Túl erélyes játékért négy hónapra eltiltották. Fellebbezett, de megbánta, másodfokon hat hónapot kapott. Játékosként a Dömötör és a Dörgő nevet is használta, beceneve a Noksi volt.
Mattanovich Béla írt meg róla és Mándi Gyuláról egy remek anekdotát. Íme: „A III. ker. FC-ben játszott a húszas-harmincas években a szélső Dömötör-Drössler Béla, aki különösen otthon, a Határ utcában nagyon keményen ment az ellenfélre. Noksi – ez volt a beceneve – kétszer is bekerült a válogatottba, s senki nem játszott szívesen ellene. Mándi az ilyen ellenfelektől szinte félt… No, de az ész… Egy ízben éppen kifelé mentek a mérkőzésre, s Mándi odasodródva Noksi mellé, így szólt: »Noksi, Noksi! Csak azt nem értem, hogy ilyen úriember, mint maga, hogyan játszhat ennyi prosztó között itt Óbudán…« És Noksi ezután az egész mérkőzésen háromlépésnyi távolságból tisztelte Mándit."
