Álomcsatársorban lett bajnok
Dobó Gyula Budapesten született, 1890. október 9-én. A MUE csapatában kezdett futballozni, onnan lépett át a BTC-be, élete klubjába. Bár időnként úgy érezte, túl jó a piros-fehérekhez (s ebben volt is némi igaza), többszöri átigazolási szándékát mindig visszavonta. Fénykorában, 1910 és 1913 között is maradt, amikor háromszor is játszott a válogatottban. Az I. világháború után is visszatért a „tornászokhoz”, majd egy személyeskedő vita után 1921-ben átlépett a Zuglói AC-ba. Képességeire jellemző, hogy 1921-ben a kor legjobb alakulatához, az MTK bajnokcsapatához igazolhatott. Játszott is öt bajnoki mérkőzésen, például, Braun, Molnár, Orth és Schlosser, a kor négy szupersztárja között. Abban a szezonban (1921–1922) nyerte pályafutása egyetlen bajnoki címét. Akkoriban már több harmadik osztályú csapat edzéseinek a vezetését is elvállalta, felhagyott az aktív játékkal. De a baráti hívószóra hallgatva 1925-ben kiment Olaszországba, s az Empoliban zárta le játékoskarrierjét. „Hosszabb ideig játszott szélsőt. Kevés olyan szélsőnk volt, aki a leggyorsabb futásból is tudott szépen centerezni. Dobó ezek közé tartozott. Rendkívüli gyorsasága ügyesen párosult fejlett technikájával s valóban embernek kellett lenni a talpán annak a szembenálló halfnak, aki őt le tudta szerelni” – így emlékezett vissza Dobó Gyulára Fodor Endre 1925-ben, a Nemzeti Sportban írt sorozatában.