Négyszeres bajnok, háromszoros kupagyőztes
Csüdör Ferenc 1887. február 10-én született Budapesten. A budapesti Remény FC-ben kezdett el futballozni. 1903-ban a MUE játékosaként tűnt fel az első osztályban, 1904-ben is az „úszóknál” játszott, majd átigazolt a Postásba. 1905 májusában az írta róla a Nemzeti Sport, hogy „a Postásból az FTC-be készül”. 1906 tavaszán megint a Postás játékosa volt, ám a következő ősszel, a visszalépés miatt nem szerepelt hivatalos meccsen. Ellenben 1907 tavaszán már az MTK-ban rúgta a labdát a Japán becenévre hallgató játékos, 1908-ban bajnoki címet is nyert a kék-fehérekkel. 1908 nyarán visszaigazolt a Postáshoz. A gárda akkoriban a második osztályban menetelt, feltételezhetően ezért nem válogatták be Csüdört ebben az időszakban. Az MTK-hoz 1910-ben tért vissza, és tevékeny részt vállalt az újabb három bajnoki arany (1913–1914, 1916–1917, 1917–1918) és három Magyar Kupa (1911, 1912, 1914) begyűjtéséből.
A kivételesen gyors hátvéd a nemzeti tizenegyben 1907. november 3-án mutatkozott be. 1916. november 5-ig tizenhétszer játszott a válogatottban, ezekből tizenkétszer az osztrákok ellen. Noha többen annak tartották, nem volt csodabogár, csupán messze megelőzte a generációját, és ezért nem igazán kedvelték. Inkább megjátszotta a labdákat, okosan passzolt, de a korabeli publikum zsánerei azok a robusztus bekkek voltak, akik előrebikázták a labdákat.
„Csüdör Feriről nem lehet elhallgatni azt sem, hogy nagyon szerette a bort és a társaságot. Híres virrasztó volt. Sok-sok éjszakát töltött el vidám baráti körben, kávéházakban, vendéglőkben. […] Az alacsony termetű Japán korának egyik legjobb védőjátékosa volt. Fizikumának hátrányait kitűnő felkészültsége, gyorsasága, helyezkedési érzéke és rúgótechnikája maradéktalanul ellensúlyozta. Ragyogóan szerelt. A korabeli hátvédekhez képest szokatlan higgadtsággal és körültekintéssel játszott” – így jellemezte Csüdör Ferencet Antal Zoltán és Hoffer József az Alberttől Zsákig című könyvben.
Szomorú vég jutott neki
1918-ban hagyott fel az aktív sportolással, hogy edzőként folytassa a munkát. Az 1921-es tavaszi szezon befejeztével egy rövid periódusban Debrecenben, a DKASE mestereként tevékenykedett, augusztusban aztán a szomszédos DTE-hez került. A tréneri keresetéből nem élt volna meg, ezért kénytelen volt a Turul Biztosító Rt. debreceni fiókjánál hivatalnokoskodni, és közben a két nyíregyházi együttes (NYTVE, NYKISE) felkészítését elvállalni. 1923 tavaszán a BUSE intézősége „szerződtette Csüdört, az MTK volt reprezentatív játékosát”.
Szakvezetőként a berettyóújfalui kispadon sem okozott csalódást, megnyerte a piros-feketékkel az alosztályt. Ám az igazi huszárvágásra 1923. július 8-án, a debreceni osztályozón került a sor, amelyen a tanítványai legázolták a Nyíregyházi KISE-t (4–0). A bravúrt követően hosszú időre eltűnt, sehol sem találni róla szóló híreket. A rejtély miértjére a szomorú választ a sportújságtól kapták meg az olvasók: „1930. szeptember 26-án, péntek délelőtt meghalt Csüdör Ferenc, a Postás és az MTK volt 17-szeres válogatottja. A háború előtti magyar futball egyik kitűnősége” a nagykállói ideggyógyintézetben hunyt el. Már másnap délután eltemették, így valószínűsíthető, hogy a nagykállói temetőben nyugszik.