Négyszeres bajnok, háromszoros kupagyőztes
Csüdör Ferenc 1887. február 10-én született Budapesten. A budapesti Remény FC-ben kezdett el futballozni. 1903-ban a MUE játékosaként tűnt fel az első osztályban, 1904-ben is az „úszóknál” játszott, majd átigazolt a Postásba. 1905 májusában az írta róla a Nemzeti Sport, hogy „a Postásból az FTC-be készül”. 1906 tavaszán megint a Postás játékosa volt, ám a következő ősszel, a visszalépés miatt nem szerepelt hivatalos meccsen. Ellenben 1907 tavaszán már az MTK-ban rúgta a labdát a Japán becenévre hallgató játékos, 1908-ban bajnoki címet is nyert a kék-fehérekkel. 1908 nyarán visszaigazolt a Postáshoz. A gárda akkoriban a második osztályban menetelt, feltételezhetően ezért nem válogatták be Csüdört ebben az időszakban. Az MTK-hoz 1910-ben tért vissza, és tevékeny részt vállalt az újabb három bajnoki arany (1913–1914, 1916–1917, 1917–1918) és három Magyar Kupa (1911, 1912, 1914) begyűjtéséből. A kivételesen gyors hátvéd a nemzeti tizenegyben 1907. november 3-án mutatkozott be. 1916. november 5-ig tizenhétszer játszott a válogatottban, ezekből tizenkétszer az osztrákok ellen. Noha többen annak tartották, nem volt csodabogár, csupán messze megelőzte a generációját, és ezért nem igazán kedvelték. Inkább megjátszotta a labdákat, okosan passzolt, de a korabeli publikum zsánerei azok a robusztus bekkek voltak, akik előrebikázták a labdákat. „Csüdör Feriről nem lehet elhallgatni azt sem, hogy nagyon szerette a bort és a társaságot. Híres virrasztó volt. Sok-sok éjszakát töltött el vidám baráti körben, kávéházakban, vendéglőkben. (…) Az alacsony termetű Japán korának egyik legjobb védőjátékosa volt. Fizikumának hátrányait kitűnő felkészültsége, gyorsasága, helyezkedési érzéke és rúgótechnikája maradéktalanul ellensúlyozta. Ragyogóan szerelt. A korabeli hátvédekhez képest szokatlan higgadtsággal és körültekintéssel játszott” – így jellemezte Csüdör Ferencet Antal Zoltán és Hoffer József az Alberttől Zsákig című könyvben.
Szomorú vég jutott neki
1918-ban hagyott fel az aktív sportolással, hogy edzőként folytassa a munkát. Az 1921-es tavaszi szezon befejeztével egy rövid periódusban Debrecenben, a DKASE mestereként tevékenykedett, augusztusban aztán a szomszédos DTE-hez került. A tréneri keresetéből nem élt volna meg, ezért kénytelen volt a Turul Biztosító Rt. debreceni fiókjánál hivatalnokoskodni, és közben a két nyíregyházi együttes (NYTVE, NYKISE) felkészítését elvállalni. 1923 tavaszán a BUSE intézősége „szerződtette Csüdört, az MTK volt reprezentatív játékosát”. Szakvezetőként a berettyóújfalui kispadon sem okozott csalódást, megnyerte a piros-feketékkel az alosztályt. Ám az igazi huszárvágásra 1923. július 8-án, a debreceni osztályozón került a sor, amelyen a tanítványai legázolták a Nyíregyházi KISE-t (4–0). A bravúrt követően hosszú időre eltűnt, sehol sem találni róla szóló híreket. A rejtély miértjére a szomorú választ a sportújságtól kapták meg az olvasók: „1930. szeptember 26-án, péntek délelőtt meghalt Csüdör Ferenc, a Postás és az MTK volt 17-szeres válogatottja. A háború előtti magyar futball egyik kitűnősége” a nagykállói ideggyógyintézetben hunyt el. Már másnap délután eltemették, így valószínűsíthető, hogy a nagykállói temetőben nyugszik.