Előfelvételisből a Vasas kiszemeltje
Csík Ferenc 1962. június 6-án született Veszprémben. Huszonegy évesen a Vasas hívta, szívesen ment is volna. Története, amelyet Zsiday István írt meg a labdarúgásban, kortünet:
„Csík Feri tízéves kora óta – veszprémi srác lévén – a Bakony Vegyész játékosa volt, eljutva a tornacipősök csapatától évek múlásával a felnőttekig. Alig múlt tizenhat esztendős, amikor már egy MNK-meccsen az első csapat mezét is magára húzhatta! Két évvel ezelőtt sikeresen felvételizett a Veszprémi Vegyipari Egyetemre, de az előadások helyett következett az angyalbőr. Szekszárdra került, ahol meglehetősen rendhagyó módon – szerencsére! – a Dózsa vezetőinek sikerült elintézniük, hogy a sorkatona fiatalember zavartalanul futballozhasson az NB II-es Szekszárdi Dózsában… A leszerelés után újra Veszprém, a Bakony Vegyész következett. Csík végigjátszotta a remekül sikerült, területi bajnoki címmel, majd a sikeres osztályozó révén az NB II-be jutással zárult évet Karsaiékkal. Közben megnősült, majd minden jel arra mutatott, a korábban abbahagyott tanulást ősszel folytathatja az egyetemen. És akkor jelentkezett érte a Vasas! A tizenötszörös ifjúsági válogatott nyurga középpályás pedig boldogan aláírta az átigazoló lapot. Csakhogy azzal nem számolt, távozása milyen érzelmi viharokat kavar a veszprémi szurkolók, játékostársak, vezetők körében… Ahogy napvilágot látott a hír, amely tudatta távozási szándékát a városból, attól kezdve úton-útfélen megállították az emberek Veszprémben, hogy megpróbálják lebeszélni szándékáról. Csík Feri elbizonytalanodott, majd visszavonta átigazolási kérelmét… Igen ám, csakhogy ebbe meg a Vasas nem nyugodott bele, és jól tette!”
Vezéregyéniség a Veszprém fénykorában
Csík Ferenc 1983 és 1986 között az angyalföldi klub játékosa volt, Magyar Népköztársasági Kupa-győzelemmel zárta budapesti karrierjét. Visszatért szülővárosába, az egyre erősebb veszprémi futballba. Az 1987–1988-as idényben csapatával a második osztály bajnoka lett, majd öt idényt az NB I-ben töltött a gárda. A legjobb helyezése az 1990-es hatodik és az 1991-es ötödik volt, ezek a veszprémi labdarúgás történetének legnagyobb sikerei. Ebben az időben került be a válogatottba, 1990. június 2-án, a Fáy utcában, a világbajnokságra készülő kolumbiai válogatott elleni találkozón játszott egy félidőt.
Harmincegy éves korától, öt éven keresztül, alacsonyabb osztályú klubokban játszott még. Visszavonulása után sportvezető lett, 2019-es halála előtt az MLSZ Veszprém megyei igazgatója volt. Edzői, sportvezetői karrierjének állomásai: a Herendi Porcelán NB III-as csapatánál edző (1998–1999), az MLSZ Amatőr Ligájánál aktíva, a megyei szövetség főtitkára (1999–2005), a Veszprém Megyei Sporttanács elnökségének tagja (2003–2005), megyei sportigazgató (2005–2011), az MLSZ Veszprém megyei igazgatója (2011–2019).
