Legenda lett Diósgyőrben
Csapkay Károly 1894. május 29-én született Budapesten. Labdarúgó-pályafutását Kőbányán, a Törekvésben kezdte, 1912-től néhány idényt Diósgyőrben töltött. (Hivatalosan csak 1913 áprilisában igazolt Diósgyőrbe, de ez senkit sem zavart…) A fővárosba visszatérve megint a Törekvés mezét viselte. Miután szétszéledt a Töri első igazán sikeres, válogatottakkal teli csapata, újra Diósgyőrbe igazolt, ahol az 1920-as évek első felének végén, amatőredzőként, már segítette a Miskolci KASE és a Diósgyőri AC csapatát. A Törekvés tagjaként szerepelt Budapest, a DVTK játékosaként pedig a vidék válogatottjában. Diósgyőrben a klubtörténet első negyedszázadának legjobb játékosaként emlegették. 1925-ben ment Olaszországba, Firenzébe. Előbb a PG Libertasnál játszott, majd miután egyesülete összeolvadt a CS Fiorentinával, a város újonnan létrejött nagy klubjának, a Fiorentinának a tagja lett. 1930-ban zárta le a játékos-pályafutását.
Vándorlás a csizmaországban
A Fiorentinában az alapítástól kezdve edzőként is dolgozott, majd a harmincas években vándorolt a csizmaországban, Trieszttől a déli Palermóig. Klubjai: Aquila Montevarchi (1930–1931), Monfalconese (1931–1932), US Triestina (1932–1934), US Palermo (1934–1935), AC Napoli (1935–1936), US Palermo (1936–1937), AC Venezia (1937–1938), AC Pisa (1938–1939). Hazatérve ismét Diósgyőrbe szerződött, az 1939–1940-es szezonban a második vonalból, az NB B-ből felvitte a csapatot a legjobbak közé. 1942 őszének derekáig 66 mérkőzésen dirigálta a DiMÁVAG-ot az első osztályban. 1942-ben a piros-fehérekkel bejutott a Magyar Kupa döntőjébe, a vasgyári gárda, mint a sorozat legjobb amatőrcsapata, elnyerte a Corinthian-díjat. 1943 tavaszán a BSZKRT szaktanácsadójaként dolgozott, majd másfél éven át segítette a MÁVAG SK-t.
Kőbányától Oroszlányig
1945-től továbbra is itthon dolgozott, előbb a Kőbányai Barátságnál (1945 tavasz, nyár), majd rövid ideig az MTK-nál (1945–1946), aztán újra a Kőbányai Barátságnál. Az 1946–1947-es idényben az UMTE trénere volt, Újpesten. Ezt követően három évet a nagykanizsai „olajosoknál” (MAORT MSE, Zalai Olajmunkás SE) töltött, 1950 őszétől pedig a pécsi vasutascsapatot vezette, egészen 1952 végéig. 1953-ban a Zalaegerszegi Vörös Meteor, 1954-ben és 1955-ben a Jászberényi Vasas, majd kisebb szünet után, 1957–1958-ban az Oroszlányi Bányász edzője volt. Az 1961-ben mesteredzői címmel elismert Csapkay Károly Budapesten hunyt el, 1969. július 27-én.