Csank

János

Csank János Ózdon született, 1946. október 27-én. Első egyesülete a város első számú klubja, az Ózdi Kohász volt (1961–1965), ám előtte általános iskolás srácként futballozott, illetve védett már egy önmaguk, a helyi srácok által szervezett, nem hivatalos, ám rendszeresen meccseket is játszó csapatban, a Kőaljai Fradiban. Miután meghívást kapott az ózdi úttörő-válogatottba (akkor ilyen is volt…) már komolyabb edzésmunkát végzett a Kohász korosztályos csapatában. Abban a szezonban, amelyben a fekete-fehérek újra az élvonalban szerepeltek (1965), a tartalékcsapatig jutott. Abban az évben felvették Debrecenbe, az Agrártudományi Egyetemre, s ő válaszút elé került. Kárpáti Béla, a Győr, majd a Vasas kiváló hátvédje, az Aranycsapat egyik kiegészítő embere – akkoriban az ózdi klub edzője – ugyan kecsegtette azzal, hogy hamarosan védhet az „egyben”, de Csank János az „Agrárt” választotta. A felsőoktatási intézmény egyesületében, a DASE-ban Szilágyi Sándor irányította a csapatot (fia, ifjabb Szilágyi Sándor később jeles játékvezető, majd a Loki egyik vezetője lett), Csank pedig az élvonal kapujából visszalépett az ötödik vonalba, a városi bajnokságba. Végül a főiskolás éveket a DASE-ban töltötte, a végén már játékos-edzőként, még nem is egészen 23 évesen. A diplomával a kezében visszakerült Ózdra, két és fél idényt töltött ott, játékostársa volt a még csak tizenéves, nagy tehetségnek tartott Várady Béla is. Az ifjú bombázó aztán 1971-ben a Vasashoz, Csank János egy évvel később az Egri Dózsához került. Játékos-pályafutása során ott (illetve a városi futball átszervezése után az Eger SE gárdájában) töltötte a leghosszabb időt, egészen 1979-ig a klub hálóját őrizte. Harminchárom évesen, makacs sérülése miatt vonult vissza.

Edzői pályafutását a helyi csapatnál kezdte, a serdülőknél. Szerencséjére kiváló képességű srácok kerültek a keze alá, ő pedig nagyszerűen dolgozott. Az akkori játékosai közül Sas János és Aranyos Imre is bajnok és válogatott futballista lett. 1983-ban került az első csapathoz, amelyet aztán felvitt az élvonalba, az 1984–1985-ös idény volt az első, amelyet az NB I-ben tölthetett. 1986-ban került Békéscsabára, az Előréhez, amellyel első nagy sikerét elérve 1988-ban megnyerte a Magyar Népköztársasági Kupát. 1989-ben váltott újra klubot, a Váci Izzóhoz igazolt.

A Duna-parti egyesületben kezdődött élete legsikeresebb klubedzői korszaka. A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján új csapatot kellett építenie, hiszen az előző évek pillérei (Balog Tibor, Balogh Gábor, Kósa László, Hermann Sándor, Brockhauser István, Horváth Csaba, Zsivóczky Gyula) már nem voltak a klubnál. Helyükre olyan, már NB I-es múlttal is rendelkező játékosokat igazolt az egyesület, mint Répási László, Romanek János és Zombori András. Parádésan indult a szezon: az Intertotó-kupában a második helyen végzett a gárda, sőt még keresett is 15 ezer német márkát. A nagy örömnél is méteresebb volt aztán a csalódás: a Vác csak egyetlen ponttal szerzett többet, mint az osztályozóra kényszerülő Bp. Honvéd és Debrecen. Úgy maradt benn, hogy az utolsó fordulóban 2–1-re legyőzte az így a bajnoki címet elbukó MTK-t. Fekete Alfréd góljának a helyszínnél jobban csak a Váci út másik végén örültek: így az Újpest lett a bajnok. Csank Jánost már félév után meneszteni akarták – akadt, aki már tárgyalt Bicskei Bertalannal –, ám mindenki szerencséjére akkoriban valahogy nem volt akkora divat a trénercsere, az egész NB I-ben csak két edzőtől, Mészöly Kálmántól és Both Józseftől vált meg a klubja. (Mészölytől is csak azért, mert „előlépett” szövetségi kapitánynak.) 1991-ben, az előzményeket tekintve meglepetésre, már negyedikként zárt a Vác az élvonalban. Aztán pedig kétszer másodikként, miközben kétszer játszhatott (és előbb Diósgyőrben a Ferencváros, majd Békéscsabán az Újpest ellen veszített) a Magyar Kupa döntőjében. (Már bajnokként, 1995-ben is kupadöntős lett a csapat, ám ismét veszített, ismét a Fradi ellen.) A Vác FC-Samsung évek óta szisztematikusan készült meghódítani a honi futball Olümposzát, és fel is kapaszkodott rá. Három éven keresztül első volt az őszi idény után, de tavasszal elbukott. 1993–1994-ben – egész idényben mindössze három vereséget szenvedve – megnyerte a bajnokságot.

Csank János az 1995–1996-os szezont a görög Proodeftiki szaktanácsadójaként töltötte, majd hazatért, elvállalta a szövetségi kapitányi posztot. 1996. április 10. és 1997. november 15. között 19 mérkőzésen irányította a nemzeti tizenegyet, a világbajnoki selejtezőkön kiharcolta a pótselejtezőn szereplés jogát. 1986 óta ekkor járt legközelebb a magyar válogatott a vb-részvételhez – más kérdés, hogy aztán a jugoszlávok elleni két mérkőzés mindent lenullázott. Csank János 1999-ben a Videoton akkor másodosztályú csapatával klubrekordot ért el: több mint száz gólt szerezve, óriási pontelőnnyel nyerte meg a második vonal bajnokságát. Az élvonalba már nem ment a csapattal, ugyanis a Ferencváros hívta. 2001-ben a zöld-fehérekkel nyert bajnoki címet. A magyar labdarúgás történetében rajta kívül mindössze nyolc edző nyert két klubbal is bajnoki elsőséget a legmagasabb osztályban: Tóth-Potya István, Jávor Pál, Baróti Lajos, Verebes József, Garami József, Egervári Sándor, Mezey György és Pintér Attila. (Verebes hárommal is, ha beleszámítjuk az idény végén bajnok Bp. Honvédnál töltött mérkőzéseit 1992 őszéről.) Az elmúlt bő két évtizedben dolgozott a Siófoknál (2002–2003), újra a Videotonnál (2003–2004), irányította az FC Sopron (2005–2006), a Győri ETO FC (2005–2006), a Diósgyőri VTK (2006–2007), ismét a Ferencváros (2007–2008), majd a ZTE (2008–2011), a Gyirmót FC (2012–2013), a Vác VLSE (2013–2015), újra a ZTE (és 2015–2016), szakmai igazgatóként a Váci LSE (2016–2017), a Gyöngyös (2018), s legutóbb újra a Vác (2021–2022) munkáját. A ZTE-vel is bejutott a Magyar Kupa döntőjébe (2010). Csank János összesen 594 mérkőzésen irányította soros csapatát az élvonalban, ezzel harmadik a magyar örökrangsorban Garami József és dr. Lakat Károly mögött.