A labdatechnikának ő a legnagyobb mestere”
Buda István Budapesten született, 1884. február 3-án. „A BTC ifjabb generacziójának egyik legtehetségesebb tagja, az I. csapat jobbszélső csatára. Bádonyival együtt lépett be 1900-ban az ifjúsági csapatba, míg 1901. év óta a rendes tagok sorába tartozik. A BTC csapatában a labdatechnikának ő a legnagyobb mestere, s ahhoz, hogy a kontinens legkiválóbb footballjátékosai sorába tartozik, csak lassúsága szolgál akadály gyanánt. Egyike azon keveseknek, kit nem a goalszomj, hanem a csapat együttes sikere sarkal. Először 1900 húsvéthétfőjén, a Slavia ellen játszott az első csapatban” – mutatta be a Sport-Világ 1902 elején a BTC bajnokcsapatának játékosai közt Buda Istvánt, az első magyar bajnoki mérkőzés két gólpasszt is jegyző résztvevőjét. Buda két, ma is hivatalosnak tartott mérkőzésen játszott a válogatottban, részese volt a nagy premiernek 1902. október 12-én, valamint az osztrákok első hazai legyőzésének, 1903. június 11-én, utóbbihoz ráadásul góllal járult hozzá. 1904 elején átlépett a „Postásokhoz”, nyilván azért is, mert postatisztként kívánt dolgozni. A BTC kétszeres bajnok csatárát így jellemezte Antal Zoltán és Hoffer József az Alberttől Zsákig című könyvben: „A századforduló Orthja, a magyar labdarúgás kezdeti éveinek talán legkiválóbb játékosa, az első válogatott csapatnak is tagja volt. Mindkét lábbal kitűnően kezelte a labdát, pompásan cselezett és nagy erővel, pontosan lőtt. Képességei tudatában azonban gyakran túlzásba vitte az egyéni játékot. Talán ez okozta, hogy csak kétszer jutott szóhoz a válogatottban.” 1945. március 18-án Budapesten hunyt el, halálát szívgyengeség okozta.