Sokszoros válogatott – rendőrtisztként
Bosnyákovits Károly 1887. május 27-én született Budapesten. A magyar futball első ötven évének egyik népszerű és jellegzetes alakja volt a Bunyáknak nevezett elnyűhetetlen belsőcsatár, aki még hatvanévesen is futballozott az öregfiúk között. Pályafutása elején, amikor még éppen csak beköszöntött a huszadik század, három csapatban is játszott, majd kikötött a budai „Harminchármasoknál” – egy életre. Csak két évre pártolt át a BTC-hez. Milyen futballista volt? „Amikor hátvéd voltam, csatár szerettem volna lenni, amikor meg kezdett elől gyengébben menni a játék, visszavágytam eredeti helyemre. Rumboldék mellett nem lehetett a válogatottba kerülni, de középcsatárra akkor is nagy szükség volt. Különösen áttörő csatárra, amilyen én is voltam.” 1947 elején, a Képes Sportban pedig így nyilatkozott önmagáról: „Noha egy híján 60 éves vagyok, a 33 FC-Pesterzsébet BLASZ I-es bajnoki meccsen balbekket játszottam, mégpedig elég jól. Azt hiszem, jelenleg én vagyok a világ legöregebb aktív játékosa. 46 éve vagyok tagja a Hariháromnak, háromszor voltam válogatott, először 41 évvel ezelőtt, 1906-ban, a csehek ellen. Csak azért játszottam háromszor, mert a Rumbold - Payer hátvédpárt nem lehetett szétválasztani. Az első háborúban hadirokkant lettem, de – fejezi be mosolyogva szavait ez a remek sportember – kicsire nem adunk!” Ő maga háromszoros válogatottnak mondta magát, hivatalosan kettőig jutott. De jóval többször szerepelt válogatott mérkőzésen: rendőrfelügyelőként gyakran kapta feladatául a válogatott mérkőzések biztosításának a parancsnoklását. A háború után leszerelték, halotti dokumentumai szerint nyugdíjas anyagbeszerző volt. Budapesten hunyt el, 1962. december 23-án.