Sándor Károly és Kovács Imre nyomában
Borsó János Pécsett született, 1953. április 18-án. Nem sokkal a születése után néhány évet Kecskeméten élt a családjával, de már Budapesten, az MTK-ban kezdett futballozni 1963-ban, részben azért, mert édesapja a kék-fehérek nagy szurkolója volt. Tizenhét évesen, a Haladás ellen debütált az NB I-ben, majd néhány fordulóval később, 1971. május 12-én, a Fradi elleni örökrangadón mindenkivel megtaníttatta a nevét: ő egyenlítette ki látványos fejesével Branikovits László vezető gólját. Utána szűk másfél évtizeden keresztül szinte elképzelhetetlen volt nélküle az MTK, illetve az MTK-VM összeállítása. 1985-ig 330 bajnoki mérkőzésen szerepelt, és hetvenkilenc gólt szerzett. A klub játékosai közül csak Sándor Károly és Kovács Imre játszott nála több mérkőzést kék-fehérben. 1985-ben az újvidéki Vojvodinához igazolt, egy évvel később a burgenlandi Kismartonban, az Eisenstadt színeiben játszott, aztán – egy kis óbudai kitérőt követően – az akkoriban több korábbi magyar válogatott játékost is leigazoló ugyancsak osztrák SK Pama csapatában zárta a karrierjét. A válogatottba Lakat Károly állította be, 1980. március 26-án a Népstadionban, a lengyelek elleni barátságos mérkőzésen játszott 24 percet.