Mellette nem élhetett meg az ellenfél”
Borsányi Ferenc Budapesten, 1902. december 3-án született. „Munkabírása, lelkesedése szinte példátlan volt. Mellette nem élhetett meg az ellenfél. Hiába játszották át, újra és újra igyekezett szerelni. A szerelésben mester és a passzolásban is kifogástalan volt. Fedezetjátékos létére igen sok mérkőzést nyert meg páratlan munkabírásával és lelkes játékával” – állapította meg róla Kompóti-Kléber Gábor, az egykori játékostárs, az 1940-es–50-es évek elismert szakírója. Kompóti-Kléber 1947 decemberében a Népsportban arra vállalkozott, hogy összeállítja a magyar futball előző szűk két évtizedének álomcsapatait. Az 1929 és 1947 közötti periódus legkiválóbb jobbfedezetének Borsányi Ferencet jelölte. Sőt: utána összevetette a teljes addigi öt évtized játékosait, Borsányi megelőzte az 1929-ben az addigi idők legjobb jobbfedezetének választott Bíró Gyulát. Borsányi már a BTC-ből válogatott lett, de a klub és a maga anyagi gondjai miatt 1925 őszének derekán Bukarestbe igazolt. Néhány hónappal később hazatért, s az Újpest játékosa lett. A következő szűk évtizedben a lila-fehér alakulat felnőtt az MTK (akkori nevén: Hungária) és a Ferencváros mellé, sőt, a harmincas évek első felében az ország legerősebb csapatává vált. 1929-ben Közép-európai Kupa-győztes, 1930-ban, 1931-ben, 1933-ban és 1935-ben bajnok, 1930-ban a svájci Bajnokok Tornája győztese lett. Borsányi a pályafutását a másik újpesti klubban, a Phöbusban zárta le. Haláláról nincsenek megbízható adatok, valószínű, hogy 1945-ben eltűnt. Nagyon híres aláírásgyűjteménnyel rendelkezett, amelyet a háború után felesége őrizgetett és gyarapított.