„Rablóból” lett „pandúr”
Bordás Csaba Sopronban született 1968. március 21-én. Tizennyolc éves koráig a hűség városában futballozott, majd tíz éven keresztül a közben szinte folyamatosan nevet váltó ETO-t erősítette. A klub akkori technikai vezetője, Horváth Béla mesélte a pályakezdéséről a Labdarúgás hasábjain: „A Soproni Vasasban játszott, amikor felfigyeltünk rá, és akkor az volt az elképzelésünk, hogy csatárként vesszük majd számításba, hiszen bal szélsőt játszott anyaegyesületében. Mi már szerettük volna 1985-ben leigazolni, de szülei úgy vélték, jobb, ha egy évet még hazai környezetben fejlődik, és így lett az NB II-es Soproni SE labdarúgója. Később kiderült, helyes volt ez a döntés, hiszen a mérkőzések többségén szerepelt is a csapatban”.
A klubtörténet krónikásának, Papp Győzőnek gyűjtése szerint a nyári Sió Kupán, 1986. július 23-án már bemutatkozott új klubjában (a Videoton ellen), de bajnoki mérkőzésen csak március 7-én, Dunaújvárosban debütált. Ugyancsak a Labdarúgásban volt olvasható róla: „Az SSE 1986 nyarán kiesett, és Bordás Csaba ekkor már aláírta hároméves szerződését a Rábához. Ősszel a juniorban játszott balszélsőt és középpályást is. A téli felkészülési időszakban próbaként került a balhátvédbe és ott is ragadt. Olyannyira, hogy a második fordulóban Gellei Imre már be is állította az első csapatba. Dunaújvárosban szerepelt a Rába és az újonc Bordás Csaba a győri zöld-fehérek védelmében a legjobb teljesítményt nyújtotta.”
Argentínában járt a válogatottal
Pályafutása alatt Bordás Csaba 160 bajnoki mérkőzésen 11 gólt ért el a legmagasabb osztályban. Utolsó mérkőzését 1995. október 28-án, az MTK elleni, szomorú emlékű (2–8-ra végződő) találkozón játszotta. Rövid ideig játszott a Győri Dózsában, majd pályafutását Burgenlandban, Lajtaszentmiklós klubjában fejezte be. A válogatottban 1988. november 15-én a bundabotrány miatt felforgatott keretbe bekerülve mutatkozott be, Pireuszban. A következő mérkőzését az olaszországi vb-ezüstérem megszerzése után az első meccsét játszó, szinte csak hazai klubokban szereplő játékosokra épített argentin válogatott ellen vívta Rosarióban. Harmadik és negyedik válogatottsága idején klubedzője, Verebes József volt egyben a szövetségi kapitány is.
