Két sportág válogatottja
Boldizsár Géza 1919. június 1-én, Budafokon született. Kora legmagasabb kapusa volt, 190 centiméter fölötti testmagasságával kiérdemelte társaitól a Gúnár becenevet. A MAFC Bertalan utcai pályáján kezdte a pályafutását, kölyökbajnokságot is nyert. 1938 nyarán Szűcs Nándor, a Kispest legendás intézője hívta át a piros-feketékhez, akik között villámkarriert futott be: a második idényében már bekerült a válogatottba, 1939. október 22-én a románok ellen mutatkozott be. Előtte már Budapest-válogatott lett: 1939. június 14-én ő védett az első budapesti villanyfényes mérkőzésen. 1940-ben átigazolt az Elektromoshoz, de ott a második idényében háttérbe szorult Bakon mögött. Nem tett jót a formájának, hogy nem tudott dönteni két sportág, a labdarúgás és a kosárlabda között. Mindkettőben válogatott lett… 1942-ben visszatért Kispestre, az év őszén arról számolt be a Nemzeti Sport, hogy „délután Szolnokon a Kispest kapuját védi Boldizsár, este már az olasz kosárlabda csapat ellen játszik a BSzKRT-ban.” Az 1943–1944-es idényben nem védett az élvonalban, ellenben szerepet kapott különböző katonaválogatottakban. 1945 után egy ideig a kolozsvári vasutascsapatban szerepelt, majd kivándorolt Olaszországba, ahol három klubjában a B- és a C-ligában védett. Felettébb ritka volt egyébként, hogy egy olasz klub kapust igazoljon légiósnak: amikor a később világbajnok Claudio Taffarel 1990 augusztusában a Parmához szerződött, a Guerin Sportivo című hetilap külön is megemlékezett arról, hogy a brazil előtt Boldizsár Géza volt a calcio utolsó igazi külföldi hálóőre. Visszavonulása után elsősorban nevelőedzőként dolgozott, főleg római kluboknál, így az AS Románál is.