Túl jól keresett, nem akart futballista lenni
Bödör László – aki Raduly József halála óta a legidősebb magyar válogatott labdarúgó – Budapesten született 1933. augusztus 17-én. Pályafutását 1949-ben a Rákosi Vasutasban kezdte, onnan a Bp. Előréhez igazolt. „A Keresztúri úton laktunk, kiléptem a konyhából és már a Rákosi Vasutas pályáján voltam, éjjel-nappal fociztunk. De különösebben nem kötött le. Kis tökmag voltam, jól ment a játék. Ugyanakkor jól is tanultam, leérettségiztem, jól akartam keresni. Hallottam, hogy a sztahanovista munkásokat megfizetik. Két év alatt esztergályos szakmát tanultam, elmentem a BHG-ba a Fehérvári útra, jobban kerestem, mint a vasutas apám. Jó anyám nem is hitte el, érdeklődött utánam, a gyárban mondták neki, az első három között vagyok a melóban, ezért magas a bérem. Aztán behívtak katonának Esztergomba, ott kerültem ismét a labda közelébe” – olvasható egy korábbi nyilatkozatának írásos változata a magyarfutball.hu oldalon.
Labdarúgóként az MTK-ban töltötte legszebb éveit
A fővárost tekintve, egy esztergomi és egy kitűnően sikerült dorogi „kitérő” után – a vidék legjobbja lett a bányászcsapattal – 1956-ban a Bp. Vörös Lobogóhoz igazolt, a klubot hamarosan ismét MTK-nak nevezték. Bajnoki címet nyert az 1957–1958-as idényben, tagja volt az 1964 tavaszán a KEK-döntőbe jutott MTK-nak is. A nemzetközi porondon a legjobb négy közé jutott a Vásárvárosok Kupájában 1962-ben, Közép-európai Kupa-döntős volt 1963-ban. Már lassan fél éve nem játszott, amikor nyilatkozott a Népsport egyik, 1966. áprilisi számában: „Sokáig töprengtem, hívtak ide is, oda is, bár már úgy volt, hogy a Ganz-MÁVAG-ba megyek, de végül is úgy döntöttem: visszavonulok! Olyan sok szép emlékem fűz az NB I-hez, hogy lejjebb már nem akarok játszani, az élvonalban pedig már úgysem bírnám sokáig, hiszen nem vagyok már fiatal.” Aztán még váltott, igaz, több mint egy évvel később, 1967 nyarán: a Debreceni VSC-nél játszott.
Pályafutása egyetlen válogatott szereplését 1961. február 17-én Kairóban Egyiptom, akkori nevén az Egyesült Arab Köztársaság ellen játszotta. Az állandó balszélső, Fenyvesi Máté sérülése miatt került előtérbe a játékban. Addigra már tízszeres B-válogatottnak mondhatta magát, Baróti Lajos, a ferencvárosi balszélső első számú tartalékjának tartotta, benevezte Bödört az 1962-es chilei világbajnokságra is, ám ott a kék-fehérek támadója nem jutott játéklehetőséghez.
