Csak Hagi előzte meg
Bodola „Dudus” 1931. május 10. és 1939. október 22. között 48 találkozón 30 gólt szerzett román színekben, 1931. november 29. és 1997. szeptember 10. között ő volt a román válogatott történetének gólkirálya, mindmáig harmadik a holtversenyben első Gheorghe Hagi és Adrian Mutu mögött. A román csapattal szerepelt az 1938-as világbajnokságon is. Bukaresti klubjával, a Venusszal kétszeres bajnok, egyszeres kupagyőztes lett. A magyar bajnokságban legnagyobb sikerét az 1943–1944-es idényben érte el, amikor bajnok lett a Nagyváradi AC-val. Utolsó mérkőzését a román válogatottal a magyarok ellen játszotta, majd bő egy évvel később, 1940. december 1-én a világbajnok olaszok ellen góllal debütált a mi válogatottunk meggypiros mezében. Magyar színekben a legjobb mérkőzését az 1943. május 16-i, genfi, a svájciak elleni 3–1-re megnyert találkozón játszotta, a Kincses, Marosvári, Zsengellér, Bodola, Tóth III csatársor tagjaként két gólt is lőtt. A másnapi a Nemzeti Sport írta róla:
Csatársorunk legjobbja Bodola volt. Az első perctől kezdve az utolsóig fáradhatatlanul küzdött. Tőle megszoktuk már, hogy mindenütt ott van és hogy labdáinak nagy részét hátulról hozza, most azonban talán eddigi legjobb teljesítményét is felülmúlta. Sokszor egészen a magyar kapu szájában láttuk és onnan indította el a támadást. De nemcsak hogy hátrament, hanem a másik oldalon is gyakran láttuk. Mindent okosan csinált és csupa ötletesség volt a játéka.
“„
Visszatért Magyarországra, az MTK-hoz
A háború vége után Kolozsvárra igazolt, a helyi vasutascsapatban futballozott, kellemetlenségei támadtak: megvádolták azzal, hogy a háború alatt a Gestapónak kémkedett. Miután tisztázta magát, jobbnak vélte újra Budapestre költözni. 1946-tól az MTK-ban futballozott, 1948-ban, 36 évesen még egyszer, tizenharmadszor bekerült a válogatottba is. 1949-ben fejezte be a pályafutását. Kompóti-Kléber Gábor, a negyvenes-ötvenes évek jeles szakírója, korábbi válogatott fedezet így értékelte Bodola futballista-pályafutását: „Minden idők legjobb magyar csatárai, Schaffer, Schlosser, Orth, Pataki, Sárosi dr., Zsengellér, Takács II, Turay, Toldi, Cseh II között 1950-ig igen előkelő helyet foglalt el. Univerzális tehetség volt.”
Kezdőrúgás a Szabad Románia” megsegítéséért
Edzői pályafutását az MTK, majd a névváltás után a Bp. Textiles ifjúsági csapatánál kezdte, majd vasutascsapatoknál, az akkori elnevezés szerint Lokomotívoknál dolgozott, Szolnokon (1950–1951), Szombathelyen (1951–1953) és Pécsen (1953–1954). Utána is maradt Baranyában, a Komlói Bányászt (1954–1957), majd a Pécsi VSK-t (1957–1959) dirigálta. Következő állomáshelye a Gyulai SE (1959–1960), majd a Diósgyőri VTK (1960–1961), a Salgótarjáni BTC (1963), végül az Ormosbányai Bányász (1964–1971) volt. Két Békés megyei krónikást érdemes idézni vele kapcsolatban. Szigeti Csaba írta róla: „Élete egyik legfelemelőbb pillanata az volt, amikor 1989. december 31-én az MTK-pályán ő végezhette el a kezdőrúgást azon a Budapest-Vidék összecsapáson, amelyet a „Szabad Románia” megsegítéséért rendeztek. Fábián István jegyezte le: „Porai a rákoskeresztúri temetőben találhatók. Szó szerint is, mert egy újszerű szertartás során, végakarata szerint a hamvasztás után szétszórták porait a temetőben.”