Az első egyben az utolsó lett
Bobrik (az eredeti írásmód szerint Buobrik) Károly Antal Budapesten született, 1901. június 13-án. A BTC, majd a Cukrászok, végül a Postás fedezete volt. „Amilyen szorgalmas, törekvő postahivatalnok a magánéletben, olyan a játéka is. Körültekintő, jó technikájú fedezet, akinek éles, rövid passzai igen értékesek” – így jellemezte a Sporthírlap a második osztály legjobbjai közt bemutatott halfot. Bobrik az egész pályafutását amatőrjátékosként töltötte, nevének említésekor visszatérő jellemzője volt a sportsajtóban a „rekorder amatőrválogatott”. Egyetlen A-válogatott mérkőzését, természetesen amatőrként, a profi korszak hajnalán, 1926. augusztus 20-án játszotta. Noha a 4:1-es magyar győzelmet hozó mérkőzés után a Nemzeti Sport a legjobban teljesítő fedezetnek jelölte („Bobrik éppen a passzolásban kitűnő, hármuk közül határozottan ő volt a legjobb. Az egész játék alatt hasznosan, okosan játszott”), ennek ellenére a Postás játékosának az első válogatottsága egyben az utolsó is lett.
A rekorder amatőrválogatott
Huszonhétszer játszott az amatőrválogatottban. A BLASZ első tíz évének történetét feldolgozó emlékkönyv így írt róla: „A BLASZ válogatott csapatában legtöbbször Bobrik Károly, a Postások kiváló játékosa szerepelt. Bobrik már a szétválasztás előtt is feltűnt, többször játszott a II. osztályú válogatott csapatban. De ezután is hű maradt az amatőr táborhoz és egészen visszavonulásáig oszlopa volt a válogatott együttesnek. Mint középfedezet és mint balfedezet küzdött legtöbbször az alszövetség színeiért. Pompás fejjátéka, iskolázottsága közismert, nyugodtsága sokszor a legkritikusabb helyzetekben mentette meg a csapatot, 27 ízben volt válogatott. Bobrikot példaképül lehet odaállítani a mai fiatalok elé.”
Postatisztviselő és edző
Postatisztviselőként dolgozott évtizedeken át, emellett a Postás SE csapatát is edzette. A háború alatt, 1942-ben Pécsre helyezték, egy ideig ott élt, ott is kötött házasságot. Budapesten hunyt el.
Forrás
• Lénárt Ernő (szerk.): A Budapesti Labdarúgók Alszövetsége tíz éve
• Dénes Tamás–Dlusztus Imre: Meggypiros mezben
• Sporthirlap, 1925. február 21.
