Ady Endre kicsi csikója”
Berkessy Elemér 1905. június 20-án született, Nagyváradon. Ficsura Ádám alapos portréjából tudhatjuk, hogy gyerekkorában ismerte Ady Endrét, aki „kicsi csikómnak” becézte őt. A szerző Berkessy egy leveléből idézte a bunteto.com-on megjelent írásában: „Úgy kezdeném, hogy én nem csupán láttam Ady Endrét, hanem úgy 8-10 éves koromban a költő kedvence is voltam. Atyai nagyapám báró Bánfi főerdésze volt és végkielégítésként Csucsán kapott egy nagy kertes házat, pontosan a Boncza-kastéllyal szemben. Nos, szüleim a nyári szünetekben ide küldtek az özvegy nagymamához jó levegőt szívni. Házunk országúti frontján mindennap délutánján pontban hatkor találkám volt egy fáradtnak tűnő bácsival, aki zsebeiből szedte elő a savanyú cukrot. Türelmetlenül vártam, amint a Boncza-kastély hosszú lépcsősorán vigyázva szedi lépteit. Aztán belefúrta ujjait hosszú, szőke, göndör hajfürtömbe, s így biztatott: – Szaladj, kicsi csikóm, szaladj… Utunk általában a mintegy hét kilométerre fekvő Kis-Sebes Körös felé vezetett és bizony kifáradva értem vissza. De a napi szórakozás és az adag cukor ellensúlyozták fáradtságomat.”
Az első négy meccsén két trófeát nyert
Az akkor már hivatalosan CA Oradeának nevezett Nagyváradi AC-ban kezdett futballozni, majd az Uniunea Cluburilor Sportive ale Societății Petroșani nevű, petrozsényi alakulatban folytatta romániai országjárását. Még három klubban játszott, ezek közül a Jiul Lupeni előző petrozsényi klubjának a jogutóda volt. Két alakulatával, az UCASP-vel és a Jiullal is második lett a román bajnokságban. 1928-ban a Ferencváros profi játékosa lett, első sikere a zöld-fehérekkel a bajnoki cím megnyerése volt, ugyanis júniusban még éppen „beesett” az utolsó fordulóra. Játszott a kupasorozat hajrájában is, így négy (!) ferencvárosi tétmérkőzéssel a háta mögött már bajnoknak és Magyar Kupa-győztesnek mondhatta magát. A klubtörténeti léptékkel is kiemelkedő Furmann, Bukovi, Berkessy fedezetsor tündökölt akkoriban. Még azon az őszön megnyerte a Közép-Európa-kupát is, viszont nem volt 1929-ben a híres dél-amerikai túrán. További sikerei a zöld-fehérekkel: bajnok 1932-ben (ez volt a „százszázalékos” bajnokság), második 1929-ben és 1930-ban, harmadik 1931-ben. Magyar Kupa-döntős 1932-ben. A válogatottban 1928-ban és 1929-ben összesen hétszer szerepelt.
Játszott a Barcelonában is
Pályafutása következő szakaszát külföldön töltötte, a Racing Paris, a Barcelona, majd az Havre AC tagjaként. Ott volt a francia profiliga születésénél az első játéknapon, 1932. szeptember 11-én tíz mérkőzést rendeztek az első osztályban, a forduló legjobbjának ő bizonyult.
Nem kapott engedélyt Angliában
Edzői pályafutása is különlegesen alakult. Miután hazatért, s a Tatabánya oktatója lett (1939–1940), majd az MLSZ kötelékébe került (1940–1941), aztán a Salgótarjáni BTC-t (1941. július–1942. február) és a Szegedi VSE-t (1942. áprilistól csaknem két éven át) dirigálta. 1944 őszén átvette a Ferencvárost, amellyel esélye volt megnyerni az őszi hadibajnokságot, de az utolsó, az Újpest elleni mérkőzést nem játszották le. A világháború vége után szeretett volna visszatérni a Ferencvároshoz, de nem kapott munkát, mert a „fasiszta” korszakban dolgozott a klubnál. (Ez a játékosok esetében nem volt probléma). 1947-ben a Szegedi AK-nál ügyködött egy ideig, majd attól kezdve külföldön dolgozott, a Vicenzánál, a Biellesénél, a Torinónál (csak segédedzőként), a Rimininél, a Pro Patriánál, a Rosignanónál, majd a Real Zaragozánál. Karrierje egyik legérdekesebb állomáshelye lett volna a Grimsby Town, ő lett volna az első, angol profiklubot vezető edző a kontinensről, de nem kapott munkavállalási engedélyt 1954-ben. Utána két évet Belgiumban, a Beerschotnál töltött, végül Katalóniában zárta le a pályafutását (Español, Sabadell, Español), 1964-ben. 1993. július 7-én hunyt el.