A nagy vándor
Berecz István 1913. december 10-én született Kaposváron. Eleinte a helyi Petőfiben futballozott, majd 18 évesen leigazolta a város profi alakulata, a Somogy FC. Onnan igazolt Debrecenbe, a Bocskaihoz. Egyetlen idény után Franciaországba, a magyarokat szívesen alkalmazó Montpellier-hez került, ahol edzőként is alkalmazták. Jól megállta a helyét, sőt, új kérője is akadt: az 1938–1939-es idényt a Cannes-ban töltötte. Francia lány lett a felesége, de még ezzel az indokkal sem maradhatott az országban a II. világháború kitörése és a légióstilalom miatt. Visszatért a vergődő Bocskaihoz, majd – a debreceni klub egykori válogatott játékosának, Teleki Pálnak a hívására – Diósgyőrbe, a DiMÁVAG-hoz igazolt. 1940. augusztus 25-én játszott a gyári klub első élvonalbeli bajnoki mérkőzésén. Onnan került be aztán az idény során, 1941. március 23-án az A-válogatottba. Az 1941–1942-es idényt már a jobb feltételeket kínáló Debreceni VSC-ben töltötte, majd játékos-edzőnek „hazament” Kaposvárra, a Turul SE csapatához. Újra Debrecen következett, majd Kárpátaljára igazolt, ahol az SZK Ruszj, majd az Ungvári AC mezét is viselte. A front megérkeztével visszatért Kaposvárra, majd 1945 után, amikor még lehetett, ismét Franciaországba költözött, előbb a Cannes-ban, majd a Béziers-ben futballozott, utóbbinál egy ideig játékos-edző is volt.
