A Videotonban töltötte pályafutása legszebb éveit
A győri születésű játékos nem szülővárosában lett aztán futballista, az ország keleti végein ismerkedett meg a sportággal. A Makó csapatának neveltje, majd 1974-ig a SZEOL AK együttesében játszott. A következő idényt a Várpalotai Bányászban töltötte, majd pályafutása döntő fordulatot vett, amikor leigazolta az akkor az ország legjobb csapatai közé tartozó Videoton. A fehérvári klubban 1975 és 1983 között 164 élvonalbeli mérkőzésen 18 gólt szerzett. Rögtön az első idényében érte el legnagyobb sikerét, bajnoki ezüstérmet nyert csapatával a Ferencváros mögött. 1982-ben tagja volt a Magyar Népköztársasági Kupa-döntős alakulatnak is. A legjobb formában talán 1979–1980-ban volt, a két esztendő alatt négyszer játszott a dr. Lakat Károly által irányított olimpiai válogatottban, majd 1980. november 18-án játszott egy félidőt Garaba Imre helyére állva az A-válogatottban is, az NDK ellen 2–0-ra elveszített mérkőzésen.
Veszprémben élte másodvirágzását
Az 1983–1984-es idényt a Bakony Vegyészben töltötte, majd a következőre visszatért a délkeleti országrészbe, a Békéscsabai Előre Spartacus gárdáját erősítette az élvonalban. 1985 és 1989 között a Veszprémi SE játékosa volt. Ott kezdett dolgozni utána pályaedzőként, majd a kilencvenes évek elején, vállalkozói tevénysége mellett, a Tihany csapatát is segítette.