Már Békéscsabán is együtt dolgozott Csank Jánossal
Bánfi János 1969. november 9-én született Gyulán. A család akkoriban a közeli Újkígyóson lakott, majd 1973-ban Békéscsabára költözött. 1982-ben leigazolta a Békéscsabai Előre, hamar kitűnt tehetségével, felfigyeltek rá a korosztályos csapatoknál dolgozó szövetségi edzők is. 1987. október 24-én debütált a lila-fehérek első csapatában, az Újpesti Dózsa ellen. 1988. június 13-án egy félidőt játszott Szolnokon, a Magyar Népköztársasági Kupa döntőjében, amelyet Csank János tanítványai – óriási meglepetésre – 3–2-re megnyertek a jóval esélyesebb Bp. Honvéddal szemben. Bánfi János a viharsarki egyesület szerelésében 1989 őszének derekáig 37 meccset vívott, gólt nem szerzett az élvonalban. Októberben a Budapesti Honvédhoz került, 15 bajnoki találkozón lépett pályára a szezon végéig. 1990-ben újabb MNK-finálét vívott, akkor már honvédosként. Nem volt szerencséje, a Pécsi MSC Tatabányán 2–0-ra legyőzte a kispestieket. Az 1990–1991-es bajnokságban viszont aranyérmet szereztek dr. Mezey György irányításával a piros-fehérek, Bánfi összesen hat alkalommal lépett pályára. A következő évben bronzérmet vehetett át, sérülése miatt csak nyolc mérkőzésen tudott játszani.
Dohában mutatkozott be a válogatottban
Az 1992–1993-as idény közben dr. Mezey György helyére Verebes József érkezett Kispestre, akinek az elképzeléseibe „nem fért bele” a védő, ezért Bánfi János egy esztendőre a Vác FC-Samsunghoz ment kölcsönbe. Örült, hiszen újból Csank János kezei alatt játszhatott. Az 1992–1993-as bajnokságban 27 mérkőzésen jutott szóhoz az ezüstérmes gárdában, más kérdés, hogy a Kispest-Honvéd FC közben bajnok lett, igaz, már nem Verebes Józseffel, hanem Martti Kuuselával célba érve. Bánfi addigi pályafutása kiemelkedően legjobb idényét zárta, a váciak közül csak a két csatár, Füle Antal és Répási László szerzett öt találatánál többet. A nagyválogatottban 1992. október 11-én mutatkozott be „váciként”, Jenei Imre szövetségi kapitány hívta meg. Dohában 4–1-re nyertek a magyarok Katar ellen. 1997. október 29-ig összesen 25-ször képviselte a nemzeti színeket. Utoljára a Magyarország–Jugoszlávia (1–7) világbajnoki pótselejtezőn láthattuk őt címeres mezben. Sokan az ő nyakába varrták a katasztrofális vereségünket. 1993 nyarán a Kispest-Honvéd visszavette, így olyan emlékezetes mérkőzésekben lehetett része, mint a Manchester United elleni párharcok. Harminc bajnokin játszott, egyedüliként a mezőnyjátékosok közül, mégsem lehetett teljesen elégedett: újra ezüstérmet nyert, s megint előző idénybeli klubja (ezúttal a Vác FC-Samsung) lett a bajnok. A Magyar Kupa mindkét döntőjében a pályán volt, bánatára az összecsapásokat és a trófeát is a Ferencváros nyerte (3–0, 2–1). Még egy évet töltött magyar klub tagjaként, 28 meccsen szerepelt egy viharos idényben, amelyben három edző is dirigálta a végül a negyedik helyen kikötő Kispest-Honvédot.
Különleges futballiskolát alapított
Az 1995–1996-os szezonban tíz mérkőzést játszott a belga élvonalban, az Eendracht Aalstban. Minden idők egyik leghíresebb belga csatára, Jan Ceulemans volt a csapat edzője. Az angolul és flamandul is jól beszélő, új állomáshelyén könnyen beilleszkedő védő a következő bajnokságot végre egészségesen végig tudta játszani, 28 meccsen szerepeltették. Az 1997–1998-as idényben újra megsérült, ezért csak kilenc alkalommal vetették be. Huszonnyolc évesen, 1997 őszén, Achilles-ín-sérülése miatt be kellett fejeznie élvonalbeli karrierjét. Három év alatt 47 bajnoki mérkőzést játszott Belgiumban, gólt nem szerzett. Bár a szerződése az Eendrachtnál 2001. nyárig szólt, nem tudta játékkal kitölteni. Többször is megpróbálkozott a visszatéréssel, azonban a makacs sérülése nem engedte újból futballozni. 1999 őszétől rendszeresen megjelentek írásai a rövid életű A Színes Sport című napilapban, felkapta őt a televízió, az intelligens, kellemes hangú és modorú, nagyszerűen kommunikáló egykori válogatott játékost szívesen hívták a csatornák. A 2010-es évek első felében az MTVA legtöbbet foglalkoztatott labdarúgó-szakkommentátora volt. 2001 szeptemberében létrehozta az angol nyelven irányított Buda Juniors International Football Clubot, amely négytől tizenkilenc évesekig ad játéklehetőséget magyar és itt élő külföldi fiataloknak.