Döntő gólt lőtt az írek ellen
Balog Tibor 1966. március 1-jén született a Pest megyei Kakucson. Szülőfalujában kezdett futballozni 1978-ban, onnan igazolta át az MTK-VM. Az 1984–1985-ös szezonban mutatkozott be a kék-fehéreknél, egy bajnokin küldték pályára, a következő bajnokságban viszont egyen sem. 1986-ban a Hungária körútról a másodosztályú Váchoz távozott. Az 1987–1988-as szezonban az újonc Váci Izzó MTE labdarúgójaként 26 bajnokin 4 gólt rúgott. 1988-ban visszament az MTK-VM-be, ahol a következő években alapemberré nőtte ki magát. A kék-fehérekkel kétszer is nagyon közel járt a bajnoki címnyeréshez, de két, egyaránt az utolsó fordulóban elszenvedett vereség miatt 1989-ben bronzérmet, 1990-ben ezüstérmet vehetett át. 1988. november 15-én különleges körülmények között debütált az A-válogatottban a görögök ellen, ugyanis az eredetileg kiszemelt játékosok egy része nem tarthatott a csapattal, miután a bundabotrány miatt a rendőrség bevonta az útlevelüket. Balogh Hajszán Gyula helyére állt be a 79. percben, Pireuszban, addigra már kialakult a (mi szempontunkból) 0–3-as végeredmény. Az első gólját az 1991. januári indiai túrán, a Nehru Kupán, a házigazdák ellen szerezte meg. A második, s egyben utolsó gólja is emlékezetes találkozón született: 1993 májusában, David O’Leary gálamérkőzésén már 2–0-ra vezettek az írek, amikor a második félidőre beállt Hamar István a duplájával kiegyenlített. A harmadik magyar gólt, ha úgy tetszik, a döntő találatot Balog Tibor szerezte a 85. percben, majd Urbán Flórián gólja volt a ráadás. 1997. április 2-ig összesen 37-szer játszott az A-válogatottban.
Könnyen beilleszkedett a belga élvonalba
A középpályást – akit a nemzetközi sajtó gyakorta összetévesztett névrokonával, a Vasasból és az Újpestből a legjobbak közé beválogatott, 1963-as születésű Balog Tiborral – 1992 nyarán a menedzsere megpróbálta kiközvetíteni a francia Valenciennes gárdájához, ám a Rókának becézett játékosnak akkor még nem sikerült külföldre szerződnie. 1993 nyarán már igen. Az akkor kezdődő évadtól számítva, két rövid megszakítással, visszavonulásáig a belga bajnokságban profiskodott. Első idényében 32 mérkőzésen hét gólt szerzett a negyedik helyen végző RSC Charleroi-ban. Az első két fordulóban két góllal nyitott, majd az őszt négy találattal zárta. Az első volt holtversenyben belga élvonalbeli karrierje legsikeresebb féléve. Igaz, eben a bajnokságban kapta élvonalbeli légióspályafutása egyetlen piros lapját is. Már akkor két honfitársa volt a keretben Bukrán Gábor (a Charleroi-ban: 1993–1997) és Gulyás István (1992–1996), majd az évek során együtt viselte a Zebrák fekete-fehér mezét Petry Zsolttal (1996–1997) és Jován Róberttel (1996–1999) is. Az 1994–1995-ös pontvadászatban sérülése miatt csak kilenc mérkőzésen játszott, ám a következőben 23 mecsen négy gólt is szerzett. Mindet tavasszal, így ez a félidény lett a második, amelyben négy gólig jutott. Az 1996–1997-es bajnokságban 23/1 volt a mutatója.
Precedens értékű jogi döntés
1997-ben perre ment a klubjával, azt állítva, hogy az Európai Unión kívül érkezett játékosokat is megilletik a Bosman-szabály előnyei. A Charleroi az ellenkezőjét állította, Balog emiatt nem tudott ingyen a francia Nancyhoz igazolni. Végül Izraelbe szerződött, de párhuzamosan úgy döntött, hogy ügyvédje, Jean-Louis Dupont közreműködésével bepereli munkáltatóját. (Dupont a szakma nagyágyúja, egyike volt a Bosman-ügyben a precedens értékű döntést kicsikaró jogi csapatnak.) Balogh végül nyert 2000-ben, majd 2001-ben a FIFA-val is egyezségre jutott. Igaz, addigra szinte befejezte profi játékos-pályafutását. Az 1997–1998-as idényt (15/2), majd a következőt is (28/6) a Maccabi Ironi Asdódban töltötte. 1999 tavaszán visszatért Belgiumba, négy mérkőzést játszott a második ligás RFC Antwerpnél, ott is akadt magyar klubtársa, az egykori békéscsabai Nagy László. Az 1999–2000-es szezonban megint a Szentföldön játszott, az ottani másodosztályban szereplő Hapoel Beer Seva tagja volt. A 2000–2001-es bajnokságban, a belga 2. ligás RAEC Monsban a tizenöt mérkőzésén nem szerzett gólt, majd a rá következő idényben 22 találkozón egyszer sikerült betalálnia. 2002 és 2005 között a negyedosztályú Couillet CS-ben 45 fellépésén 19 gólt ért el. A 2005–2006-os idényben a Châtelet játékos-edzője volt, majd a következő idényben edzőként szolgálta a megyei bajnokságban szereplő klubot. Egy felfújt ügy miatt fél évre eltiltották – meggyőződése, hogy a belga szövetség törleszteni akart vele szemben nevezetes ügye miatt. 2007 és 2008 között a Couillet SC játékos-edzőjeként dolgozott. 2008-tól 2009-ig a Charleroi utánpótlásánál volt állásban. 2010-ben két mérkőzésen ellátta a Zebrák vezetőedzői feladatait, majd 2011-től, immár a második osztályban (újból csak ideiglenes megbízatással) 17 mérkőzésen állt az RSC Charleroi élén. 2012 októberétől a harmadosztályú La Louviére kispadján ült. 2013 júniusától egy szezonon át a Charleroi-Marchienne OC trénere volt. Az elmúlt bő egy évtizedben az Olympic Charleroi (2013–2016), a La Louvière Centre (2016–2019), a Wavre Sports FC (2019–2020), az RS Braine (2020–2021), az RU Tubize-Braine (2021) és az FC Turnhout (2022) csapatánál is megfordult.