Berobbant, majd kiszállt
Bácsi Sándor 1969. november 26-án született Budapesten. Már kilencévesen igazolt játékos lett a Bányagépgyár csapatában, onnan került az MTK-VM serdülői közé, majd 1986 nyarán, 16 évesen a Volán SC-be. Egy évet még az ifik között játszott, majd az akkori vezetőedző, Bálint László beállította az első csapatba. Góllal debütált az NB II-ben, a Nagykanizsa ellen. Másfél év után került át az Újpesti Dózsához, április 16-án még bajnokit játszott az NB II-ben a Volán csatáraként, két héttel később pedig már az élvonalban futballozott, a Váci Izzó MTE ellen debütálva. A következő három és fél szezonban élte meg pályafutása fénykorát, magyar bajnok (1990), Magyar Kupa-győztes (1992), Szuperkupa-győztes (1992) is lett. Az újpesti szurkolók egyik kedvence lett, piknikus testalkata, kivételes technikai képzettsége miatt Magyar Maradonának becézték. Az A-válogatottban 1989-ben és 1991-ben játszott egy-egy mérkőzésen, bár különösen az elsőn jól futballozott, gólt nem szerzett. Mindkét mérkőzést elveszítette a csapat. Bácsi 1993 elejétől a Vasasban, majd az év októberében már az NB II-es Gödöllőben játszott. Huszonnégy évesen szakított a futballal, a kábítószerhez menekült. Lebukott, másfél évet töltött előzetes letartóztatásban. Sikerült leszoknia, de a labdarúgás (leszámítva egy rövid időszakot, amikor a REAC-nál a csatárokkal foglalkozott) örökre elveszítette. Az utóbbi években egészségi állapota megromlott, 2024 márciusában életmentő műtétet hajtottak végre rajta.