Öt bajnoki címet nyert
Babolcsay György Sashalmon született 1921. december 26-án. A Sashalmi ASC-ben kezdett futballozni, a háborús évek alatt nem volt könnyű az előrejutás, csak 22 évesen került a Zuglói Danuvia csapatába. Nem ingyen: az MLSZ egyesbírója arra kötelezte a „vevőt”, hogy „a Sashalmi ASC-nek 1943. december 20-ig egy pár használt futballcipőt adjon át. Ellenkező esetben Babolcsay György Z. Danuvia játékos játékjogát felfüggesztem.” A balszélső 1944 nyarán a Kolozsvári AC-ba került, de csak rövid időre, mert aztán a front elérte a várost, már nem lehetett futballozni. Babolcsay visszatért a Zuglói Danuviához, majd az 1945–1946-os idényben Szentesen játszott. 1946-ban leigazolta a Kispest. Szűcs Nándor, a piros-feketék egyik vezetője ment érte, hogy megszerezze az akkor már 24 éves csatárt. Babolcsay később már játékosként nem is váltott klubot. Tizenhárom idényt töltött a Kispesti AC, a Honvéd SE, majd a Budapesti Honvéd színeiben. Olyan kiváló edzői voltak, mint idősebb Puskás Ferenc, Guttmann Béla vagy Kalmár Jenő. 1949–1950-ben, 1950 őszén, 1952-ben, 1954-ben és 1955-ben is bajnoki címet nyert a katonacsapattal, amelyben Puskás Ferenccel alkotott kitűnő balszárnyat. Az A-válogatottban 1950-ben háromszor, 1954-ben egyszer játszott. Edzőként főleg a Bp. Honvédban dolgozott, 1960 és 1962 között, valamint 1967-ben és 1971-ben az első csapatot vezette, 1959-ben és 1967 első háromnegyedében másodedzőként tevékenykedett. 1963 és 1965 között Szalonikiben, a PAOK gárdáját dirigálta. Pályafutását a Békéscsabai Előrénél zárta le.