Az első vidéki klubból beválogatott
Amsel Ignác 1899. január 17-én született Kispesten. A KAC-ban kezdett védeni, sokat tanult a klub első számú kapusától, Varga Pétertől. Nem tudott vagy nem akart vele konkurálni, ezért leköltözött Békéscsabára, a Csabai AK-hoz. Onnan került be a válogatottba 1921. december 18-én, a megsérülő Zsák Károly helyére állt be. Ezzel ő lett az első, vidéki klubból beválogatott labdarúgó. A következő évben már szűkösnek érezte Békéscsabát, Budapestre, az FTC-hez igazolt. 1925-ben – oly sok magyar futballista társához hasonlóan – Olaszországba költözött. Az Anconitanában védett majdnem két idényen keresztül, de a magyar profizmus (és az olasz Viareggiói Charta…) hazahozta. Az 1926–1927-es idény utolsó fordulójában már védett a Ferencvárosban, azzal bajnok lett. A következő években sikert sikerre halmozott a zöld-fehérekkel, 1928-ban és 1932-ben is bajnok lett, 1922 után 1927-ben, 1928-ban és 1933-ban is Magyar Kupa-győztes lett. 1928-ban megnyerte a Közép-európai Kupát, 1929-ben részese volt Montevideóban a kétszeres olimpiai bajnok uruguayi válogatott legyőzésének. 1933-ban a Kispesthez ment, majd onnan a III. Kerület FC-hez. 1934-ben már foglalkozott a Wekerletelepi SC futballistáival, 1936-ban az FTC kölyökfutballistáit tanítgatta.
Második karrier Dél-Amerikában
1939-ben új életet kezdett, Brazíliába költözött. Szinte heteken belül állást kapott São Paulóban, a CA Paulistanónál. Állást kapott a város első számú klubjánál, a São Paulo FC-nél is. 1945-ben Belo Horizontéban, az Atlético Mineirónál bukkant fel, majd visszatért előző klubjához és az SPFC korosztályos csapatainál tevékenykedett. Az évtized végén Montevideóban is dolgozott, a Peñarol kapusait, köztük az 1950-ben világbajnoki címet nyerő Roque Gaston Máspolit segítette. Dolgozott Argentínában is, majd visszatért Brazíliába: a São Paulo FC vezetőségének egyik tanácsadója volt. 1973. június 18-án Rio de Janeiróban hunyt el. Halotti anyakönyvi kivonatában foglalkozásaként a gyúrót tüntették fel.