Szegeden töltötte pályafutása nagy részét
Albert József Nyustyán (a mai Szlovákia területén, Rimaszombathoz közel) született 1912. május 7-én. Fiatalon Szegedre került, ritkábban a Szeged FC profi, többnyire a Szegedi AK amatőr csapatában játszott többnyire epizodistaként. A Délmagyarország írta róla 1938 decemberében:
A tanítóképzőben
Közel 10 éve futballozik a SzAK-ban és a játék közben sem feledkezett meg tanulmányairól. A megszállt területi Bezdánról került Szegedre Albert József és beiratkozott a tanítóképzőbe, amelynek egyik legszorgalmasabb diákja volt. Már itt feltűnt futballtudása és hamarosan bekerült az intézet csapatába. Egy téli napon, amikor ismét hódolt kedvenc sportjának, olyan szerencsétlenül csapott össze egyik társával, hogy nyílt törést szenvedett a lábán. Két évig nem futballozott, közben azonban szorgalmasan tanult és amikor ismét rendbejött a lába, az a régi, tehetséges játékos maradt, mint régebben volt. Közben elvégezte középiskolai tanulmányait, beiratkozott a polgári iskolai tanárképző főiskolába. Ettől az időtől kezdve igen nehéz napok virradtak Albert Józsefre. Amíg a tanítóképzőben konviktusi lakó volt és ellátásba részesült kitűnő előmenetele révén, addig a főiskolai tanulmányai során nehezebb volt élelmezését biztosítani, bár itt is sok kedvezményben részesült. „Erre az időre esik életem legnehezebb korszaka – mondotta Albert József. – Hosszú hónapokon keresztül a városi népkonyhán étkeztem és erre mindig büszke leszek. Ezek a hónapok adtak nekem erőt a küzdelemhez és ezek edzettek meg az életre. Később már jobban ment a sorom és sikerült elvégeznem a főiskolát. Életem egyik legboldogabb napja az volt, amikor tanári állást kaptam Mindszenten, most nemrégen pedig végleges állást kaptam az eleki polgári iskolánál.”
Szíriában és Libanonban is dolgozott
A Délvidék visszacsatolása után hazatért, a Bezdáni SE, majd a Zombori TK játék-edzője volt. Továbbra is tanított (egészen 1954-ig nem adta fel pedagógusi munkáját), de közben a Szegedi AK (1947–1948), a Komló (1948–1951), a Szegedi Petőfi (1951–1952) edzője volt. Tevékenykedett utána a Bp. Spartacusban (1954). 1956-ban ment először külföldre, három éven keresztül Szíriában dolgozott, szövetségi kapitányi munkát is végzett. Csapatával megnyerte az Arab-bajnokságot. Utána a Komlói Bányász (1960–1963), a Borsodi Bányász (1963–1964), a Székesfehérvári VT Vasas (1964–1965) és a Haladás (1966) mestere is volt. Újra külföldre ment, Libanonban működött szövetségi edzőként (1967–1968). Hazatérve újra Szombathelyre ment, visszavette a Haladást (1969), de csak rövid időre, mert 1970-ben megkapta a Vasast, amellyel KK-győztes is lett. Edzői pályafutását a Magyar Acélban zárta le.