Labdarúgás

Albert
Flórián

Az egyetlen magyar aranylabdás fia három bajnoki címet és négy kupasorozatot nyert a Ferencváros játékosaként.

Születési hely
Budapest
Születési idő
1967. dec. 12.
Becenév
Kisflóri
Olimpia
Világ­bajnokság
Európa-bajnokság

Kéthetes volt, amikor apja megkapta az Aranylabdát

Albert Flórián, az ifjabb, 1967. december 12-én, Budapesten született. Körülbelül két héttel azelőtt, hogy édesapját Európa legjobb játékosának, az esztendő aranylabdásának választotta a France Football. Természetesen a Ferencvárosban kezdett futballozni, 1982-ben már a serdülőcsapat egyik legjobbja volt. Az első csapatban, hivatalos mérkőzésen, 1988. február 28-án, a Szentesi Vízmű ellen játszott először. Barátságos, előkészületi mérkőzésen játszott már egy évvel korábban is, mégpedig Bánki Józseffel és Limperger Zsolttal a középpályás triót alkotva. Sokáig viaskodott azzal, hogy mindig az édesapjához hasonlítják, vele ellentétben nem is volt tinédzsersztár, de a kilencvenes évek elejére vitathatatlanul a Ferencváros legjobbjai közé emelkedett, s bekerült a válogatottba is.

Két gólt szerzett a BL-főtáblán

A zöld-fehéreknél – az 1996–1997-es Izraelben töltött idény kivételével 1998-ig játszott, utána a párizsi Red Starhoz igazolt. 1999-ben hazatért, a technikai tudása még utána is bőven alkalmassá tette volna az élvonalbeli futballra, a térde állapota már nem. (1991–1992, 1994–1995, 1995–1996), háromszor volt ezüstérmes (1988–1989, 1990–1991, 1997–1998), s ugyancsak háromszor bronzérmes (1989–1990, 1992–1993, 1996–1997). Négyszer nyerte meg társaival a Magyar Kupát (1990–1991, 1992–1993, 1993–1994, 1994–1995), első teljes idényében Magyar Népköztársasági Kupa-döntős volt (1988–1989), háromszoros Szuperkupa-győztes (1992–1993, 1993–1994, 1994–1995). Tagja volt 1995 őszén a Bajnokok Ligája főtábláján szerelő csapatnak. Ő lett az első magyar futballista. aki két mérkőzésen is szerzett gólt a BL-főtáblán.

A női csapat edzője

Franciaországból hazatérve a BKV Előre, majd a Felsőpakony, végül a Soltvadkert játékosa is volt. 1993 és 1996 között hatszor játszott az A-válogatottban. Visszavonulása után edzőként dolgozott, állomáshelyei a Tököl, az FTC korosztályos csapata, pályaedzőként a Ferencváros első csapata, majd a Budaörs, a Soroksár, a Dunakeszi és a BKV Előre voltak. 2023 ősze óta a Ferencváros női csapatának edzője. 2024-ben és 2025-ben is bajnoki címet nyert csapatával.

Egyesületei

1982 — 1996
Ferencvárosi Torna Club
Budapest
1996 — 1997
Maccabi Petah Tikva FC
Petah Tikva (Izrael)
1997 — 1998
Ferencvárosi Torna Club
Budapest
1998 — 1999
Red Star
Párizs (Franciaország)
1999 — 2000
Budapesti Közlekedési Vállalat Előre Sport Club
Budapest
2004 — 2005
Felsőpakony KSE
2008 — 2008
Soltvadkerti Testedző Egyesület
Soltvadkert