Sportpályafutása, olimpiai részvétellel
Terták Elemér 1926-tól a Budapesti Korcsolyázó Egylet színeiben korcsolyázott. Egyéni műkorcsolyázásban 1937 és 1939 között háromszor nyert magyar bajnoki címet.
1934-től szerepelt a magyar válogatottban. Már ugyanebben az évben az ausztriai Seefeld-ben rendezett Európa-bajnokságon bronzérmet szerzett. Az 1936. évi Garmisch-Partenkirchen-i téli olimpián - ahol Tardonfalvy néven szerepelt - a nyolcadik helyen végzett. Ez a névváltoztatás azonban a bíráknál hátrányt jelentett. Azok a bírák, akik csupán a nevét ismerték, és még nem látták versenyezni, az ismeretlenek közé sorolták.
1937-ben főiskolai világbajnoki címet szerzett. A bécsi világbajnokságon és a prágai Európa-bajnokságon is egyaránt bronzérmes lett. 1939-ben, második főiskolai világbajnoki címének megszerzése után visszavonult.
A kezdetekről egyszer így nyilatkozott: „Az én pályafutásom a véletlenen múlott. A műjégen rendezték a gyorskorcsolya versenyt, amelyen az olimpiai bajnok Clas Thunberg is elindult. Utánoztam a mozgását, mire a Korcsolyázó Egylet sportigazgatója azt mondta az édesapámnak: adja a fiát műkorcsolyázónak.”
“„
Sportvezetői karrier
1945-től 1950-ig a Magyar Országos Korcsolya Szövetség alelnöke, egyúttal 1945-től 1952-ig a Csepeli Vasas szakosztályvezetője volt. Jelentős szerepet játszott a magyar műkorcsolya sport második világháború utáni újjászervezésében. 1947-től nemzetközi versenybíróként is tevékenykedett. 1980-as Lake Placid-i téli olimpián a férfiak versenyében, valamint az 1984-es szarajevói játékok páros eseményének vezető bírója volt. 1951-től tagja lett a Nemzetközi Korcsolya Szövetség (ISU) technikai bizottságának, 1957-től elnökségének.
1963-ban a Testnevelési Főiskolán korcsolya szakedzői oklevelet szerzett, 1960-tól a főiskola műkorcsolyaedzői tanfolyamait vezette. 1979-ben Jaross Pállal a műkorcsolya-eredményszámítás új módszerét dolgozta ki. 1988-ban lemondott a nemzetközi szövetségben betöltött tisztségéről. Ugyanettől az évtől a Testnevelési Főiskola címzetes egyetemi docense lett. 1993-ban a Magyar Olimpiai Bizottság érdemérmével tüntették ki. 1998-ban a NOB elnöke a nemzetközi olimpiai mozgalom legmagasabb kitüntetése, a NOB Érdemrend adományozásával és személyesen Budapesten történt átadásával ismerte el elévülhetetlen érdemeit.
A polgári életben is sikeres volt
1936-tól kezdve a csepeli Weiss Manfréd Acél- és Fémművek tisztviselője volt, 1948-tól kezdve pedig különböző külkereskedelmi vállalatoknál dolgozott.
1940-ben a budapesti egyetemen jogtudományi doktori oklevelet szerzett.