Sportpályafutása, olimpiai részvétellel
Terták Elemért az apja egyszer csak kézen fogta hat éves korában, és kivitte a Városligetbe, hogy mozogjon egy kicsit, a friss levegőn legyen, csináljon valami mást is, mint hogy állandóan a könyveket bújja. Itt kezdődött az a kapcsolata a jéggel, a sporttal, amely élete végéig kitartott. A magyar műkorcsolya egyik legelismertebb szakemberévé vált. 1926-ban a Budapesti Korcsolyázó Egylet igazolta le, a Nobel díjas tudós bátyja, Szent-Györgyi Imre volt az edzője, aki a világbajnok Kronberger Lili férje is volt egyben. A fejlődése olyan mértékű volt, hogy a tekintélyes osztrák edző, Seifert vette át a felkészítését. 1929-ben az akkori magyar bajnok megbetegedett és a 11 éves Terták Elemért vitte el a szövetség egy lengyelországi bemutatóra. A lengyelek meghökkentek a fiatal férfi versenyző láttán, noha szinte az állomásról a jégpályára kellett mennie, hogy bebizonyítsa, felnőtt szinten tud már korcsolyázni. Egyéni műkorcsolyázásban 1937 és 1939 között háromszor nyert magyar bajnoki címet. 1934-től szerepelt a magyar válogatottban. Már ugyanebben az évben az ausztriai Seefeld-ben rendezett Európa-bajnokságon bronzérmet szerzett. Az 1936. évi Garmisch-Partenkirchen-i téli olimpián - ahol Tardonfalvy néven szerepelt - a nyolcadik helyet érte el. Ez a névváltoztatás azonban a bíráknál hátrányt jelentett. Azok a bírák, akik csupán a nevét ismerték, és még nem látták versenyezni, az ismeretlenek közé sorolták. 1937-ben főiskolai világbajnoki címet szerzett. A bécsi világbajnokságon és a prágai Európa-bajnokságon is egyaránt bronzérmes lett. 1939-ben, második főiskolai világbajnoki címének megszerzése után visszavonult. A kezdetekről egyszer így nyilatkozott:
„Az én pályafutásom a véletlenen múlott. A műjégen rendezték a gyorskorcsolya versenyt, amelyen az olimpiai bajnok Clas Thunberg is elindult. Utánoztam a mozgását, mire a Korcsolyázó Egylet sportigazgatója azt mondta az édesapámnak: adja a fiát műkorcsolyázónak.”
„„
Sportvezetői karrier
A legnagyobb esélye egy jó olimpiai szereplésre 1940-ben lett volna, de azt az olimpiát már nem rendezték meg, mert fél évvel korábban kitört a második világháború. 1945-től 1950-ig a Magyar Országos Korcsolya Szövetség alelnöke, egyúttal 1945-től 1952-ig a Csepeli Vasas szakosztályvezetője volt. Jelentős szerepet játszott a magyar műkorcsolya sport második világháború utáni újjászervezésében. 1947-től nemzetközi versenybíróként is tevékenykedett, már pontozott a 48-as játékokon is, az 1980-as Lake Placid-i téli olimpián a férfiak versenyének valamint az 1984-es szarajevói játékok páros eseményének vezetőbírója volt. 1951-től tagja lett a Nemzetközi Korcsolya Szövetség (ISU) technikai bizottságának, 1957-től elnökségének. 1963-ban a Testnevelési Főiskolán korcsolya szakedzői oklevelet szerzett, 1960-tól a főiskola műkorcsolyaedzői tanfolyamait vezette. 1979-ben Jaross Pállal a műkorcsolya-eredményszámítás új módszerét dolgozta ki. 1988-ban lemondott a nemzetközi szövetségben betöltött tisztségéről. Ugyanettől az évtől a Testnevelési Főiskola címzetes egyetemi docense lett. 1993-ban a Magyar Olimpiai Bizottság érdemérmével tüntették ki. 1998-ban a NOB elnöke a nemzetközi olimpiai mozgalom legmagasabb kitüntetése, a NOB Érdemrend adományozásával és személyesen Budapesten történt átadásával ismerte el elévülhetetlen érdemeit. Ő volt a huszonkettedik magyar, aki ezt a megtisztelő kitüntetést átvehette, de az első, aki téli sportágban érte el sikereit.
A polgári életben is sikeres volt
1936-tól kezdve a csepeli Weiss Manfréd Acél- és Fémművek tisztviselője volt, 1948-tól kezdve pedig különböző külkereskedelmi vállalatoknál dolgozott. 1940-ben a budapesti egyetemen jogtudományi doktori oklevelet szerzett. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) tagja volt 1963-tól 1979-es nyugdíjazásáig. Ez a szervezet a népgazdaság szempontjából jelentős műszaki fejlesztési ügyekben a Minisztertanács tanácsadó szerve volt.