Telegdi

Attila

Telegdi Attila édesapjától tanult korcsolyázni a befagyott pécsi tavon, és sokáig csak kedvtelésből járt a városi jégpályára, hiszen gyermekkorában még nem honosodott meg hazánkban a későbbi sportága, a rövid pályás gyorskorcsolya. Amikor aztán elindult a toborzás, azonnal az elhivatott testnevelő Märcz Róbert látókörébe került az erős és gyors fiú. A területi és országos diákversenyeken rendre az élmezőnyben végzett, így egyenes útja lett a szerveződő Mecsek Lakóterületi Sportegyesület jeges szakosztályába. Szinte azonnal a sportág élvonalába került; a short track mezőny eleinte néhány vidéki klub és a budapesti csapat maroknyi versenyzőjéből állt. A pécsi egyesület szerény lehetőségei ellenére sikerült bekerülnie a válogatottba, egyéniben ugyan nem, de váltóban többszörös magyar bajnok lett. Országos csúcsokat tartott 500 és 3000 méteren is. A kilencvenes évek egyik meghatározó rövid pályás gyorskorcsolyázója lett. Sportolói pályafutásának vége felé, párhuzamosan űzve a két sportágat, visszatért a súlyemeléshez, amelynek elemeit, edzésmódszereit beépítette edzői tevékenységébe is.

Felmenői közül többen is a pedagóguspályát választották. Telegdi Attila is nagyon korán, még versenyzőkorában megkezdte edzői munkáját. Szándékában erősítették a pécsi korcsolyasportban tevékenykedő pedagógus-edző szakemberek, Solti Dezsőné Marika néni és Märcz Róbert. Az is szerepet játszhatott döntésében, hogy első fecskeként csak nagyon későn kezdhette el az akkoriban induló sportágat, és nem tudott kiteljesedni a versenyzői karrierje, így másokból, a tanítványaiból akarta kihozni a legjobbat. Segédedzőként segítette az egyesület sikereit, és felvételt nyert a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karának Testnevelés Tanszékére, ahol 2001-ben középiskolai testnevelő tanári diplomát szerzett. Az egyetem befejezése előtt, 1998-ban lett a Pécsen működő short track szakosztály edzője, egészen 2006-ig, majd 2008-ban Jászberényben a helyi csapatnál vállalt edzői munkát, és lett a klubot patronáló Szent István Egyetem Alkalmazott Bölcsészeti karának tanársegédje, valamint az Egyetem Gyakorló Gimnáziumának testnevelője. 2001-től párhuzamosan a felnőttválogatott vezetőedzője is volt. 2002–2013 között a Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség (ISU) Kelet-európai Fejlesztési Program Moderátora volt. 2014-től szövetségi kapitány pozícióban végezte munkáját, 2017-ben mesteredzői címet kapott. Ugyanebben az évben a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség gyorskorcsolya ágazati igazgató posztjára nevezték ki, melyet 2023-ig töltött be. 2025 márciusában a Magyar Kerékpáros Szövetség pályaszakág-vezetője lett.

Telegdi Attila egész edzői karrierjét a sportpedagógiai és sporttudományos kérdések iránti érdeklődés jellemezte. A kezdetektől kereste a továbbképzési lehetőségeket, nagy hatással volt rá Charles Poliquin, aki a 2008-as magyarországi előadássorozatán többek közt vele is megismertette a modern erőfejlesztés módszereit. Az Yves Nadeau-val való együttműködés is meghatározó volt tevékenységében, csakúgy, mint a Kanadában élő sporttudóssal, Balyi Istvánnal végzett közös munka. A Balyi által alkotott „Long Term Athlete Developement” program tematikáját fordította át a korcsolyasport nyelvére. Több sporttudományos társaság aktív tagja, így a MOB Szakmai Tudományos Bizottságának, a MOB Sportszakmai, Utánpótlás és Tudományos Bizottságának, a Magyar Edzők Társaságának, a Magyar Sporttudományi Társaságnak és a Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesületének. Sportpedagógiai témákban folyamatosan publikál és előadásokat tart a különböző fórumokon. Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Neveléstudományi Doktori Iskola hallgatója, ahol az említett témában dolgozik doktori disszertációján.

Ars poeticája, a „Ne sportolót neveljünk, hanem Embert!” számára azt jelenti, hogy pedagógiai szinten emeljük fel a sportolókat, emberközpontúan. Úgy gondolja, hogy a szellemi, értelmi, érzelmi képzés fontosabb, mint a fizikai felkészítés. Nagybetűs embert akar faragni tanítványaiból, és egész életükre szeretné felkészíteni őket. Telegdi Attila nős, családjában három leányt nevel.

1996-ban Fair Play-díjban részesült, melyet egy számára kedvezően, de tévesen számolt eredmény visszavonattatásáért kapott. 2006-ban Belügyminiszteri Dicsérő Oklevéllel, 2010-ben Magyar Köztársasági Bronz Érdemkereszttel, 2017-ben mesteredzői díjjal, 2022-ben Magyar Arany Érdemkereszttel ismerték el sikeres sportbeli tevékenységét.