Sportolói pályafutása
Pataky Dénes 3 éves korában tanult meg korcsolyázni és 16 éves korában országos ifjúsági bajnoki címet szerzett. A következő évben már a felnőttek mezőnyében lett az első és ettől kezdve, 1936-ig négy éven át ő volt a műkorcsolyázás magyar bajnoka.
Az Európa-bajnokságon 1934-ben az ausztriai Seefeldben harmadik, 1935-ben St. Moritz-ban és 1936-ban Berlinben pedig második helyezést szerzett. A világbajnokságokon elért eredményei: 1934-ben Stockholmban ötödik, 1935-ben Budapesten harmadik, 1936-ban Párizsban pedig hatodik helyezett volt. Az 1936-os Garmisch Partenkirchen-i olimpián a verseny közben elesett, és így csak a kilencedik helyen végzett.
Hajszál választotta el a világbajnoki ezüstéremtől
A budapesti világbajnokságon minimális különbséggel szorult a harmadik helyre a piruettkirálynak becézett sportoló. Két apróság kellett volt, hogy elérje a dobogó második fokát. Az egyik: ha a magyar pontozóbíró (Szende Andor) harmadik helyett a második helyre teszi Pataky Dénest (mint ahogy a német Schober és az angol Clark tette), akkor Pataky lett volna a második. De már akkor is második lett volna, ha az osztrák Grünauer az ötödik helyett legalább a negyedik helyre pontozta volna a magyar bajnokot.
Katonai pályafutás
1936-ban vették fel a Ludovika Akadémiára, és ezzel egyelőre le is záródott a sportolói pályafutása. Mint katona is kiválóan megállta a helyét. Páncélos százados volt és kiváló harci teljesítményeiért megkapta a kardokkal díszített magyar lovagkeresztet és a német II. osztályú vaskeresztet, így vált a vitézi rend tagjává. Egyszer kilőtték a tankját és megsérült, srapnel darabokkal a lábában kézen-lábon vonszolta magát hátra 3 kilométeren át. Amikor bevitték a műtőbe egy német orvost kapott. Az felismerte és mielőtt megoperálta volna rátette kezét a vállára és azt mondta: „Ne féljen, én megmentem a lábát! Herr Pataky, Ön újra piruettezni fog!” Így is lett! 1941-ben már indult a novemberi országos bajnokságon.
Emigrációban sem szakadt el a jégtől
A második világháború befejeztével családjával Garmisch Partenkirchen-be került, ahol az amerikai hadsereg hamar felismerte rendkívüli tehetségét és négy éven át, mint szóló, páros és „comedy star”-t alkalmazta. Általa rendezett vidám műsorával bejárta Európa nagyobb városait és ötszáznál több fellépése volt. 1949-ben érkezett Kanadába, előbb Winnipegbe, majd Torontóba és ott sem szakadt el a jégtől, korcsolyaoktató lett. Revüket, jégkarneválokat rendezett, melyekből nem egy a televízió adásába is került. Több ezer tanítványa volt Torontóban, közülük sokan értek el komolyabb sikereket. Még betegen is oktatott, de a végzet 1987 április elején elszólította, hogy kövesse négy évvel előbb elhunyt szeretett hitvesét.
