Tornászból gyorskorcsolyázó
Pajor Kornél a fasori református gimnáziumba járt, ahol tornászként versenyzett. Tornaórákon sokszor megfordultak a közeli Városligeti Műjégpályán, ahol kedvet kapott a gyorskorcsolyázáshoz. Meglátták benne a tehetséget, és 1941-től már a BKE (Budapesti Korcsolyázó Egylet) színeiben versenyzett. Mellette 1942 és 1944 között a Budapesti Haladás Kerékpár Egyletben kerékpározott is, de kiemelkedő eredményeket gyorskorcsolyázásban ért el. 1943-ban második helyen végzett az össztávú magyar bajnokságon, de a következő évben már az ő nyakába akasztották a bajnoki aranyérmet. Sok kortársához hasonlóan a második világháború az ő pályafutását is megtörte. 1944-ben behívták katonának. Utászként szolgált, és 1945 májusában angol fogságba esett. Sikerült megszöknie, és másnap már a jégpályán volt.
Világbajnoki aranyérem és világcsúcsok
Innentől kezdve folyamatos jöttek a jobbnál jobb eredmények, nemcsak hazai, hanem nemzetközi színtéren is. 1947 és 1949 között ismét megnyerte a magyar bajnokságot. 1948-ban részt vett a St. Moritz-i téli olimpián, ahol a 10 000 méteres távon a negyedik helyen végzett. Mindmáig ez a legjobb magyar olimpiai helyezés a nagypályás gyorskorcsolyában. További eredményei: 5000 m 10. hely, 1500 m 14. hely, és 500 m 21. hely. 1949-ben a davosi Európa-bajnokságon összetettben a harmadik helyen végzett. Ezen a versenyen 5000 és 10 000 méteren is világcsúcsot ért el. Utóbbi távon Pajor Kornél volt az első férfi-gyorskorcsolyázó, aki 17 percen belül időt ért el. Még ugyanebben az évben, az oslói világbajnokságon aranyérmet nyert. A magyar nagypályás gyorskorcsolyázás történetének ez az első – és máig egyetlen – világbajnoki aranyérme. A norvégiai világbajnokság után nem tért haza, Svédországban telepedett le, és a gyorskorcsolyázást a svéd Castor Östersund sportegyesületben folytatta.
Svédországi évek
1951-ben a davosi világbajnokságon hontalanként indult és bronzérmet nyert. Svéd színekben a világbajnokságokon 6. (1952, Hamar) és 10. (1953, Helsinki), az Európa-Bajnokságokon 3. (1952, Östersund) és 9. (1953, Hamar) helyezéseket szerzett. Az aktív sportolástól 1960-ban vonult vissza. A Budapesti Műszaki Egyetemen 1943 és 1948 között építészmérnök-hallgató volt. Svédországban a Stockholm Tekniska Högskola egyetemen 1952-ben építészmérnöki oklevelet szerzett. 1949 és 1955 között a Beckström-Reinius építésziroda munkatársaként dolgozott. 1956 és 1960 között a HSB Riksförbund Arkitektkontor csoportvezető építészmérnöke, 1960 és 1973 között pedig a Eloop. Arkitekt och Ingenjörskontor AB csoportvezető építész mérnöke volt. 1973-tól nvugdíjazásáig a Kornél Pajor Arkitektkontor AB Stockholm saját önálló építészirodáját vezette.
Forrás
• www.olympedia.org
• www.arcanum.hu
• Hencsei Pál: A műegyetemtől a sport élvonaláig (Budapest, 2007)
• Nemzeti Sport, 2016-06-02 / 149. szám
• Magyar Hírlap, 2013-10-04 / 232. szám