Kékesy

Andrea

Kékesy Andrea első élménye a sportággal 1932-ben, Sonja Henie (későbbi háromszoros olimpiai bajnok korcsolyázó) magyarországi látogatásával indult. Tehetsége már gyermekkorában egyértelművé vált, 1941-től 1949-ig a BKE (Budapesti Korcsolyázó Egylet) versenyzője volt, Dillinger Rezső edző felkészítésével. 1944-től 1949-ig magyar válogatott volt. Bár Andrea egyéni műkorcsolyázóként is szerepelt világversenyeken, legjobb eredménye egy Európa-bajnoki 7. és egy világbajnoki 9. helyezés volt, valójában páros műkorcsolyában párjával - Király Edével – érte el legkiemelkedőbb eredményeit. Karrierjét jelentősen beárnyékolta a háború, viszont a legfélelmetesebb momentum számára 1944-ben, Klagenfurtban történt, a Szövetséges Hatalmak szőnyegbombázása, elérte akkori szállásuk területét, így a menedékhelyen kellett megvárják a bombázás végét – miközben a szálloda túloldala teljesen megsemmisült. 1944 és 1949 között négy alkalommal nyerte meg az Országos Bajnokságot páros műkorcsolyában.

Első kiemelkedő nemzetközi eredményük az 1947-es főiskolai világbajnoki cím volt páros műkorcsolyában, miután valódi áttörésük az 1948-as Európa-bajnoki cím megszerzése volt Prágában. Nem sokkal az Európa-bajnokság után, az 1948. évi olimpián, a páros szerezte meg Magyarország első – és 1980-ig egyetlen – téli olimpiai ezüstérmét. Bár esélyesként indultak, rendkívüli szenzáció volt eredményük országszerte. Ugyan fényesen csillogott az ezüstérem, mégis nagyon nehéz volt megemészteni a magyar korcsolyatársadalomnak az olimpián meghozott bírói döntést, mely jelentősen megkérdőjelezhető volt szakmai szempontból. Kékesy így idézte fel a St. Moritz-ban történteket: „Jól látszott, hogy Micheline elesett, leült a jégre, Pierre pedig két nagy hibát is csinált. De mindezek közül a legnagyobb hiba az volt, hogy nem korcsolyázták végig a kötelező időt.” (origosport) Ezt az ezüstérmet csak a Regőczy-Sallai jégtánc pár tudta megismételni, melyet a mai napig továbbra sem sikerült megdönteni műkorcsolya szakágban. A kettősnek a következő évben (1949) a párizsi világbajnokságon sikerült az előző évi sikereket egy világbajnoki címmel bővíteni, ezzel megszerezve első és egyetlen világbajnoki aranyérmüket páros műkorcsolyában. Ezen a versenyen Ede és Andrea egy teljesen új elemet mutattak be, melyet speciálisan erre a versenyre szántak. Máig úgy gondolja Andrea, ez az elem segítette őket a világbajnoki címhez. Érdekes részlet, hogy a 40-es években még az érmek valódi nemesfémből, nagyjából 24 karátos aranyból készültek. Karrierje virágzó időszakában Kékesy hosszas mérlegelés után úgy döntött, hogy visszavonul versenyzői pályájától, majd Kanadában találta meg számításait.

Kanadában hivatásos karrierbe kezdett és az 1949-es világbajnoki címnek, valamint Andrea karizmájának és bájának köszönhetően, Hilton Conrad, a Hilton hotellánc tulajdonosa, felfigyelt a magyar műkorcsolyázóra és az ő tulajdonában lévő jégrevünek a szóló sztárjává tette Andreát 1950-ben. Hat hónapon át számtalanszor volt teltházas előadásuk a Hilton által külön erre a célra építettet jégcsarnokban. Rengeteg híresség – Hilton mellett – Hajmássy Ilona is látogatója volt ezen előadásoknak. A jégrevü témája az olimpián való korcsolyázásról szólt és a híres amerikai balerina, Dorothie Littlefield koreografálta. 1950 közepén a revüt megszüntették, Andrea mai napig Ottawában él, családjával.