Bánhidi

Ákos

Bánhidi Ákos Budapesten született, tősgyökeres újpesti, kilencévesen mégis Jászberényben ismerkedett meg a korcsolyasporttal. Édesapja a kisvárosban kapott munkát, és a családdal a Jászság fővárosába költöztek. 1976-ban a karácsonyra kapott korcsolyával kedvtelésből látogatta a városi jégpályát, és nagyon megtetszett neki a mozgásforma. Észrevett egy kis elzárt területet, ahol külön, valaki irányításával korcsolyázhattak a gyerekek. Megkérdezték, ki akar versenyszerűen korizni? Aki ezt felvetette, nem volt más, mint a legendás műkorcsolyázó Nagy Mariann, aki fivérével Lászlóval alkotta párosként két olimpiai és három világbajnoki bronzérmet, két Európa-bajnokságot és nyolc magyar bajnokságot nyert. Akkoriban Jászberényben dolgozott edzőként, és Ákos tréningjeit is ő irányította. A család két év után visszaköltözött Budapestre, így másik lehetőséget kellett keresni, ha folytatni akarta a műkorcsolyázást. A Spartacusban találta meg az új helyet, Jurek Eszter édesanyjánál, Pusi néninél készült a Jégszínház boltíves csarnokában és a Millenáris sátorteteje alatt. Tehetségének, szorgalmának és Pusi néni újító, kísérletező felkészítési módszerének köszönhetően egy kivétellel az összes következő korosztályos magyar bajnokságot megnyerte egyéniben. Egyetlen felnőtt országos bajnokságon indult, ahol Száraz András és Raáb Imre mögött bronzérmes lett.

A felnőtté válás küszöbén jelentősebb kihívásra vágyott, és kapóra jött, hogy Györgyi János „Janó” gyorskorcsolyaedző megmutatta neki a Városligeti Műjégpálya szerda-csütörtök esti gyorskorcsolyaedzéseit, ahogy a kivilágított hatalmas jégfelületen, háttérben a Vajdahunyad várával, villámgyorsan siklanak a nagypályás gyorskorcsolyázók. Teljesen elvarázsolta az új környezet és a sebesség. Kiváló korcsolyatudásával nagyon rövid idő alatt megtanulta az alapokat, és felzárkózott az élvonalhoz. Néhány szezonból álló karrierje alatt elért egy-két figyelemre méltó eredményt, 1987-ben ranglistavezető volt ötszázon és a Budapest-bajnokságon dobogóra állhatott 500 és 10 000 méteren is. A gyorskorcsolyás évek alatt életre szóló barátságokat kötött, a közösség befogadta, valamint kislánya édesanyját, későbbi feleségét is itt ismerte meg.

Katonaévei után, a 80-as évek vége felé, a rövid pályás gyorskorcsolya hazai elterjedése idején hallgatója volt a Testnevelési Főiskola gyorskorcsolya-szakedző képzésének, ahol sikeresen diplomázott. Még a főiskolai évek alatt párjával, Kútvölgyi Erzsébettel csatlakozott a Csizmadia Ferenc vezette Budapesti Korcsolyázó Diák Sport Egyesülethez, edzőként segítve a szakosztályt. Pályafutása során mindig az aktuális budapesti short track egyesületekhez kötődött, 1993-tól már a válogatott egyik edzőjeként tevékenykedett. Leánya, Lilla 1995-ben született, a család szűkös anyagi körülmények közt találta magát, így Ákos egy időre megszakítva edzői tevékenységét, 1997-ben elfogadott egy jégrevüszerződést, két évig járta a világot. Visszatérve egy rövid, bizonytalan időszak után az osztrák szövetségnél vállalt edzői munkát, a női válogatottat irányította, és vezette az Európa-bajnoki negyedik helyezésig.

A 2001-es év tragikus fordulatot hozott az életébe, elvesztette szeretett feleségét, egyedül maradt kislányával. Hazaköltözött, Darázs István segítségével kapott szerepet a honi gyorskorcsolya világában. A nagypályás szakág fejlesztését bízták rá, a Mesterházy Imre által szervezett budapesti iskolák korcsolyaosztályaiból 60-70 fős utánpótlást toborzott a sportág újbóli beindítására. Egy-két szezon után visszatért a rövid pályás gyorskorcsolyához, részt vett a közép-kelet-európai fejlesztési programban, amely a régió felvirágzását és a torinói sikeres szereplés alapjait teremtette meg. Jelentős helyszíneken, elismert kollégáknál tanulta a szakmát, élt a lehetőséggel, gondolatait és cselekedeteit az „értékalkotás nap mint nap” mottója határozta meg. A 2006-os és 2010-es olimpiai pontszerzések az ő tevékenységének is köszönhetőek. A 2009–2010-es szezonban egész edzői karrierjére kiható esemény történt, amikor is a TRGSE egyesület erőfeszítésének segítségével a későbbi világklasszis Liu testvérek érdekében két hónapot Kínában töltött. Ez idő alatt alapozódott meg a több mint egy évtizedig tartó együttműködés Csang Csing Linával, mely itthon sosem látott, elképesztő eredményeket hozott a sportágba.

A Linával és a Liu testvérekkel való munka hatalmas erőket mozgatott meg a szakág körül, és az első sikereket követően egyre több szakember kapcsolódott be az olimpiákra készülő válogatott munkájába. A professzionális csapat, amelyet edzői munkája mellett menedzserként fogott össze, a 2010-es évek második felében nem jött haza érem nélkül a világversenyekről. 2014-ben párhuzamosan dolgozva vállalta Nagy Konrád nagypályás versenyző felkészítését az olimpiára, őt irányítva vett részt a szocsi téli olimpián. A 2018-as ötkarikás játékok már a rövid pályás sikerekről szólt, a Lina-Bánhidi edzőpáros által felkészített férfi váltó megszerezte Magyarország első téli olimpiai bajnoki címét. Ebben az évben lett mesteredző. Nagyon büszke a női váltó világraszóló olimpiai negyedik helyezésére is, különösen az elért világranglista-2. időeredmény miatt, amelynél azóta sem nagyon futottak jobbat sehol a világon. A kemény és állhatatos munka tovább folytatódott, és bár a koronavírus-járvány nagyon megnehezítette a körülményeket, a világraszóló eredmények továbbra sem maradtak el. 2018 és 2022 között a két világklasszis fiú, Sanyi és Ádó sikert sikerre halmozott, világ- és Európa-bajnoki érmeknek, köztük jó néhány aranyéremnek lehettünk tanúi az időközben Dzse Szu Csun dél-koreai szakemberrel trióvá bővült edzői stáb közreműködésével. A 2022-es pekingi téli olimpián pedig megszületett a téli sportágak első magyar egyéni bajnoki címe: Ádó, azaz Liu Shaoang ötszázon aranyérmet nyert.

Edzői munkája kezdetén Csizmadia Ferencnek köszönhetett sokat, akinek nagy szerepe volt abban, hogy ezt a pályát választotta hivatásaként. Nagy hatással volt rá Charles Poliquin kanadai erőfejlesztő szakember, az ő magyarországi előadássorozata nyújtott rengeteg segítséget neki. A 2010-es években együtt dolgozhatott a kanadai válogatott korábbi vezetőedzőjével Yves Nadeau-val, tőle tanulhatta meg az edzéstervezés fortélyait. Az aranyévekben pedig Lina és Dzse Szu voltak azok, akikkel együttműködve, egymást inspirálva fejlődtek egyre magasabb és magasabb szintre. A kínai edzőnő jelenléte és erőfeszítései voltak az eredmények zálogai. Képletesen szólva: ő segített a ceruza kihegyezésben. Az edzői sikercsapat létrejöttében Ákosnak az integrációban volt a legnagyobb szerepe, ő volt a munka motorja. A mottót, mely szerint nem a cipő számít, hanem amit benne csinálsz, bár nem a sajátja, mégis magáénak érzi. Mert arra utal, hogy csak az elvégzett munkában hisz, és hogy kellő komolysággal, kerülve a felszínes, talmi, olcsó sikereket, keményen és céltudatosan küzd.

Bánhidi Ákos nős, két gyermek édesapja, az első házasságából született Lillát a második házasságából született Levente követte 2018-ban. Általános és középiskoláit Újpesten végezte, utóbbit a Könyves Kálmán Gimnáziumban. Szakedzői diplomát a Testnevelési Főiskolán szerzett, amelynek később Sportági Elmélet és Gyakorlat oktatója is volt. Állami elismerésekkel is díjazták a munkáját: 2018-ban a Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetést kapta meg, 2022-ben a Magyar Érdemrend középkeresztje polgári tagozata kitüntetésben részesült.