Még harmincéves sem volt, amikor edzőnek állt
Zsiga Gyula még iskolai tanulmányai alatt, 1974-ben kezdett el kézilabdázni a Vasas csapatában, majd amikor 1979-ben felvették a Testnevelési Főiskolára, egyesületet váltott, és négy éven át a TFSE együttesét erősítette, tagja volt az 1982-es egyetemi és főiskolai bajnokcsapatnak is. A tanári, majd a szakedzői diploma megszerzése után a nevelőedzői tevékenysége mellett is folytatta sportolói pályafutását, előbb az Elektromos SE, majd a Bp. Honvéd és a Ferencváros csapataiban, 1989-ben azonban visszavonult és végleg az edzői pályára lépett. Előbb Komáromi Ákos pályaedzőjként dolgozott az Elektromosban, majd 1991-ben elvállalta első vezetőedzői megbízatását a Szolnoki Olajbányász férficsapatának élén.
EHF-kupát és Bajnokok Ligáját nyert a Dunaferrel
A következő esztendőtől szövetségi edzőként a magyar férfi juniorválogatottat irányította, mellyel hatodik lett az 1993-as egyiptomi világbajnokságon, majd a Vasas női csapatának vezetőedzője lett, és bajnoki bronzérmet szerzett az együttessel, amellyel bejutottak a City-kupa döntőjébe, azt követően a Kupagyőztesek Európa-kupájának (KEK) elődöntőjébe. Ezt 1997-től edzői pályafutásának egyik legsikeresebb időszaka követte a Dunaferr női együttesének kispadján, mellyel 1998-ban magyar bajnokságot és EHF-kupát nyert, egy évvel később a bajnoki cím mellé a Magyar Kupát is behúzták, 1999-ben pedig a Bajnokok Ligája-trófeát is megszerezték. Zsiga Gyula abban az évben itthon megkapta a mesteredzői elismerést, a következőben pedig ugyanezt az európai szövetségtől is. Az elkövetkező években a Vasas és a Székesfehérvár élvonalbeli női csapatait irányította, majd négy éven át Kiskunhalason dolgozott.
Életem legszebb éveit töltöttem Dunaújvárosban, amely távolinak tűnik, mégis olyan, mintha mintha tegnap lett volna. Abban a néhány esztendőnben minden összejött, ami ritka ebben a sportágban.
“„
Válogatott és nemzetközi edzői tapasztalat
Hat selejtező-mérkőzésen ült a magyar női kézilabda-válogatott kispadján Németh Andrással együtt 1998-ban, ebből ötöt megnyertek, majd 2004 és 2007 között újra együtt dolgoztak a nemzeti együttesnél, és bronzérmet szereztek a 2003-as világbajnokságon. 2008-tól külföldön vállalt munkát, két évig Podgoricában, ahol montenegrói bajnok és kupagyőztes lett a Buducsnoszttal, ezért felkérték a női válogatott vezetésére, mellyel bronzérmes lett a 2009-es Meditterrán Játékokon. 2010-ben megalapította a Budai Farkasok Kézilabda Klubot, az utánpótlás-nevelésről magyar és angol nyelven is jelentek meg könyvei, 2013-ban pedig saját szakmai csatornát indított a YouTube közösségi videómegosztón. 2017-től 2020-ig a Magyar Kézilabda Szövetség szakmai igazgatójaként, majd a szervezet utánpótlás-fejlesztési igazgatójaként dolgozott.