Török

Bódog

Munkája mellett kézilabdázott a Budapesti Levente Egyletben és a Kistext NB I.-es csapatában, ám egy szabadidős focimeccsen elszenvedett térdsérülés véget vetett pályafutásának.

A „baleset” után a Kistext vezetőségének felkérésére 1947-ben előbb a női, majd a férfi nagypályás csapat vezetője lett. Ezt követte a Goldberger nagypályás férfi és női csapata, melyeket párhuzamosan irányított (1952-1959). Az 1955-től induló kispályás mérkőzések következtében a nagypályás férficsapat megszűnt, a Goldberger SE női csapatával viszont éveken át a bajnoki élvonalban szerepelt, Magyar Népköztársasági Kupát nyert, és utánpótlás-neveléssel is foglalkozott.

Módszereire, eredményeire külföldön és itthon is felfigyeltek, és 1955-ben kinevezték a magyar női válogatott szövetségi kapitányának. Az első női kispályás világbajnokságon (1957) ezüstérmes lett a csapat, amit a csalódást jelentő 5. hely követett1962-ben. A harmadik „nekifutás” aranyérmet hozott 1965-ben, ami máig az egyetlen felnőtt magyar vb-siker. Történelmi kuriózum, hogy a selejtezőből pénzfeldobással jutott tovább a csapat az NDK ellen. A világbajnok válogatott az újságírók év végi szavazásán elnyerte az Év csapata címet. Török Bódog edzői sikereinek titka az ellenfelek alapos feltérképezése, komoly felkészülés rájuk, valamint váratlan taktikai húzások – és saját szavai szerint „a játék szeretete, egymás szeretete és a hazaszeretet”. A népszerű Bogyi bácsi hajnalban felült a vonatra, megnézte a következő ellenfelet, kiismerte titkukat, majd éjjel visszautazott. Ezeket az utakat saját zsebből fizette, hat éven át társadalmi munkában volt szövetségi kapitány.

Az 1976-os montreali olimpián, ahol debütált a női kézilabda, rosszabb gólkülönbsége miatt lett bronz-, és nem ezüstérmes a válogatott. Az aranykor éremgyűjteményébe még három vb-bronz (1971, 1975, 1978) került, majd elköszönt a válogatottól, de nem a kézilabdától.

A szövetség szakmai tanácsadója lett (1978-1987), és közel 70 évesen leült a Dreher SE (1990-1992), majd a Láng Vasas (1993-1995) kispadjára. Nyugdíjasként is aktív maradt, meccsekre járt, rendszeresen találkozott régi játékosokkal. Emlékét a sportág egyik legrangosabb kitüntetése, a Török Bódog-díj is őrzi.