A legendás mesteredző, Török Bódog 23 évig volt a magyar női kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya. 1955 és 1978 között rekordnak számító 308 nemzetközi mérkőzésen ült a kispadon. Irányításával nyerte a sportág egyetlen felnőtt kispályás világbajnoki címét magyar válogatott, miként a nevéhez fűződik az első olimpiai érem megszerzése is.

Születési hely
Budapest
Születési idő
1923. nov. 2.
Halálának ideje
2012. okt. 16.
Halálának helye
Budapest

Térdsérülése után fiatalon edzőnek állt

Török Bódog a munkája mellett kézilabdázott a Budapesti Levente Egyletben és a Kistext NB I-es csapatában, ám egy szabadidős focimeccsen elszenvedett térdsérülés véget vetett a pályafutásának. A „baleset” után a Kistext vezetőségének felkérésére 1947-ben előbb a női, majd a férfi nagypályás csapat vezetője lett. Ezt követte a Goldberger nagypályás férfi és női csapata, melyeket párhuzamosan irányított 1952 és 1959 között. Az 1955-től induló kispályás mérkőzések következtében a nagypályás férficsapat megszűnt, a Goldberger SE női csapatával viszont éveken át a bajnoki élvonalban szerepelt, Magyar Népköztársasági Kupát nyert, és utánpótlás-neveléssel is foglalkozott.

Az egyetlen kispályás vb-aranyat nyerő válogatott kapitánya

Módszereire, eredményeire külföldön és itthon is felfigyeltek, és 1955-ben kinevezték a magyar női válogatott szövetségi kapitányának. Az első női kispályás világbajnokságon (1957) ezüstérmes lett a csapat, amit a csalódást jelentő 5. hely követett 1962-ben. A harmadik nekifutás azonban aranyérmet hozott 1965-ben, ami máig a sportág egyetlen felnőtt magyar világbajnoki elsősége a játék kispályás változatában. Történelmi kuriózum, hogy a selejtezőből pénzfeldobással jutott tovább a csapat az NDK ellen. A világbajnok válogatott az újságírók év végi szavazásán elnyerte az Év csapata címet. Török Bódog edzői sikereinek titka az ellenfelek körültekintő feltérképezésében, az alapos felkészülésben, valamint a váratlan taktikai húzásokban rejlett – és saját szavai szerint közrejátszott benne „a játék szeretete, egymás szeretete és a hazaszeretet”. A népszerű Bogyi bácsi hajnalban felült a vonatra, megnézte a következő ellenfelet, kiismerte titkukat, majd éjjel visszautazott. Ezeket az utakat saját zsebből fizette, hat éven át társadalmi munkában volt szövetségi kapitány.

Az első olimpiai érem is a nevéhez fűződik

Az 1976-os montreali olimpián, amelyen debütált a női kézilabda, csak rosszabb gólkülönbsége miatt lett bronz-, és nem ezüstérmes a válogatott – ez volt a magyar kézilabdasport első ötkarikás medáliája. Az aranykor éremgyűjteményébe még három vb-bronz (1971, 1975, 1978) került, majd a mesteredzői címmel 1971-ben kitüntetett legendás szakember elköszönt a válogatottól, de nem a kézilabdától.

Közel a hetvenhez is a kispadon

A szövetség szakmai tanácsadója volt 1978 és 1987 között, és csaknem hetvenévesen leült a Dreher SE (1990–1992), majd a Láng Vasas (1993–1995) kispadjára. Nyugdíjasként is aktív maradt, meccsekre járt, rendszeresen találkozott régi játékosokkal. Emlékét a sportág egyik legrangosabb kitüntetése, a Török Bódog-díj is őrzi.