Térdsérülése után fiatalon edzőnek állt
Török Bódog a munkája mellett kézilabdázott a Budapesti Levente Egyletben és a Kistext NB I-es csapatában, ám egy szabadidős focimeccsen elszenvedett térdsérülés véget vetett a pályafutásának. A „baleset” után a Kistext vezetőségének felkérésére 1947-ben előbb a női, majd a férfi nagypályás csapat vezetője lett. Ezt követte a Goldberger nagypályás férfi és női csapata, melyeket párhuzamosan irányított 1952 és 1959 között. Az 1955-től induló kispályás mérkőzések következtében a nagypályás férficsapat megszűnt, a Goldberger SE női csapatával viszont éveken át a bajnoki élvonalban szerepelt, Magyar Népköztársasági Kupát nyert, és utánpótlás-neveléssel is foglalkozott.
Az egyetlen kispályás vb-aranyat nyerő válogatott kapitánya
Módszereire, eredményeire külföldön és itthon is felfigyeltek, és 1955-ben kinevezték a magyar női válogatott szövetségi kapitányának. Az első női kispályás világbajnokságon (1957) ezüstérmes lett a csapat, amit a csalódást jelentő 5. hely követett 1962-ben. A harmadik nekifutás azonban aranyérmet hozott 1965-ben, ami máig a sportág egyetlen felnőtt magyar világbajnoki elsősége a játék kispályás változatában. Történelmi kuriózum, hogy a selejtezőből pénzfeldobással jutott tovább a csapat az NDK ellen. A világbajnok válogatott az újságírók év végi szavazásán elnyerte az Év csapata címet. Török Bódog edzői sikereinek titka az ellenfelek körültekintő feltérképezésében, az alapos felkészülésben, valamint a váratlan taktikai húzásokban rejlett – és saját szavai szerint közrejátszott benne „a játék szeretete, egymás szeretete és a hazaszeretet”. A népszerű Bogyi bácsi hajnalban felült a vonatra, megnézte a következő ellenfelet, kiismerte titkukat, majd éjjel visszautazott. Ezeket az utakat saját zsebből fizette, hat éven át társadalmi munkában volt szövetségi kapitány.
Az első olimpiai érem is a nevéhez fűződik
Az 1976-os montreali olimpián, amelyen debütált a női kézilabda, csak rosszabb gólkülönbsége miatt lett bronz-, és nem ezüstérmes a válogatott – ez volt a magyar kézilabdasport első ötkarikás medáliája. Az aranykor éremgyűjteményébe még három vb-bronz (1971, 1975, 1978) került, majd a mesteredzői címmel 1971-ben kitüntetett legendás szakember elköszönt a válogatottól, de nem a kézilabdától.
Közel a hetvenhez is a kispadon
A szövetség szakmai tanácsadója volt 1978 és 1987 között, és csaknem hetvenévesen leült a Dreher SE (1990–1992), majd a Láng Vasas (1993–1995) kispadjára. Nyugdíjasként is aktív maradt, meccsekre járt, rendszeresen találkozott régi játékosokkal. Emlékét a sportág egyik legrangosabb kitüntetése, a Török Bódog-díj is őrzi.