A tehetséges játékosból már fiatalon edző lett
Mocsai Lajos Szegeden született 1954. március 10-én, mivel édesapja atléta és válogatott kosárlabdázó volt, a sport hamar az élete része lett. Előbb a Szegedi Egyetemi Atlétikai Clubnál kezdett futballozni, majd párhuzamosan kosárlabdázott a másodosztályú Szegedi Postásban, és balkezes átlövőként kézilabdázott a Szegedi Volánban, amely akkor az NB I/B-ben szerepelt. Közben a tizennyolc éves Mocsai Lajos a szegedi tanárképzőtől a Testnevelési Főiskolára jelentkezett, így klubot is váltott, az elkövetkező években pedig bekerült a junior, majd a felnőtt válogatottba is. A diploma megszerzése után számos élvonalbeli kézilabdaklub szerette volna leigazolni a tehetséges játékost, aki végül a Vasast választotta, és első élvonalbeli idényében máris a góllövőlista harmadik helyén végzett. Miközben 1979-ben játékosként utolsó klubjába, a Budapesti Spartacusba igazolt, már elkezdett tanítani a Testnevelési Főiskolán, és mivel a tanársegédi állás azzal járt, hogy edzői munkát is kellett vállalnia, előbb a főiskola férfi, majd női csapatát irányította az NB I/B-ben. Utóbbival 1981-ben feljutott az élvonalba, de közben megkereste a Vasas női csapata is, a keretében a korszak egyik legjobb kézilabdázónőjével, Sterbinszky Amáliával, így végül az angyalföldieket választotta.
Klubszinten és a válogatott kispadján is sorra jöttek a sikerek
A patinás fővárosi klub nem bizonyult nagy falatnak a fiatal edző számára, aki nagyon felkészült volt, de számos edzői újítást alkalmazott, bátran mert változtatni, és a klubbal végül 1982-ben megnyerte a leginkább hiányzó trófeát, a Bajnokcsapatok Európa-kupáját. Év végén a Budapesti Honvéd férficsapatának irányítását vette át, amellyel bajnokságot és Magyar Kupát nyert, majd 1985-ben, Kovács László távozása után a férfi válogatott kispadjára ült úgy, hogy több játékossal még együtt játszott. Sikeres korszakot töltött a nemzeti csapat élén, hiszen 1986-ban kis híján megnyerték a svájci világbajnokságot, csak Jugoszláviától szenvedtek vereséget a döntőben. Az 1988-as szöuli olimpián negyedik lett a gárdával, majd a következő évben Németországba, a világ legerősebb bajnokságába szerződött, és hét évig a TMV Lemgo edzője lett, mellyel német kupát és Kupagyőztesek Európa Kupáját nyert, a Nettelstedttel pedig egymás után kétszer is megnyerte az akkori negyedik számú európai kupasorozatot, a City-kupát. 1998-ban felkérték a magyar női kézilabda-válogatott irányítására, amellyel újabb sikerkorszak vette kezdetét, abban az évben rögtön Európa-bajnoki bronzérmet szereztek, két évvel később olimpiai döntőt játszhattak a dánokkal, amit drámai körülmények között veszítettek el, majd abban az évben egy Európa-bajnoki arannyal kárpótolták magukat és a szurkolókat. Mocsai Lajos 2003-ban egy világbajnoki ezüstéremmel zárta pályafutását a női válogatott élén, a következő évben távozott a nemzeti együttes kispadjáról.
Edzőből egyetemi rektor és a NEKA főigazgatója lett
Újabb nagy feladat következett az életében, a következetes és szigorú edzőnek tartott Mocsai 2007-ben Zdravko Zovko után vette át Magyarország első számú férfi kézilabdacsapata, az MKB Veszprém irányítását, ahol nem volt elég csupán a szakmai tudás és felkészültség, a sztárokat és a konfliktusokat is kezelni kellett. Nem volt könnyű, de hogy mennyire sikerült, azt öt bajnoki cím és egy KEK-győzelem mutatja, még Marian Cozma 2009-es, tragikus halála után is képes volt egyben tartani a megrendült csapatot. Közben 2010-ben újra szövetségi kapitány lett a férfiaknál, és a 2012-es londoni olimpián újra negyedik lett az együttessel, amelyben immár újra játszott Nagy László. A kispadról 2014-ben állt fel, és többet már nem vállalt edzői állást, munkásságát ugyanakkor a legmagasabb hazai és nemzetközi szinten is elismerték és díjazták.
2013-ban ő lett a balatonboglári Nemzeti Kézilabda Akadémia (NEKA) főigazgatója, majd 2014-ben a Testnevelési Egyetem rektora, amely pozíciót 2021-ig töltötte be, azóta a Testnevelési Egyetemért Alapítvány kuratóriumának elnöke. Mocsai Lajos felesége Csorba Virginia, egykori utánpótlás-válogatott magasugró, házasságukból négy gyerek született, Virginia, Dorottya, Júlia, valamint a 190-szeres válogatott kézilabdázó Tamás, aki két olimpián (2004, 2012) is negyedik lett a nemzeti csapattal, 2016 óta pedig NEKA ügyvezetőjeként dolgozik.
Díjai, elismerései
• Magyar Ifjúsági Díj (1986)
• Mesteredző (1986)
• Európai mesteredző (2001)
• Az Európai Kézilabda-szövetség edzői életmű díja (2002)
• Az év magyar edzője (2009)
• Papp László Budapest Sportdíj (2012)
• Az év magyar szövetségi kapitánya (2012)
• Bay Béla-díj (2013)
• Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt (2000)
• Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2014)
• Török Bódog életműdíj (2017)
Források
• kezitortenelem.hu / Éliás Gábor