Köstner

Vilmos

A debreceni születésű Köstner Vilmos sportos családban nőtt fel, édesapja több sportágban is helytállt a hazai élvonalban, elsősorban úszásban és rövidtávfutóként atlétikában, pályafutása után pedig labdarúgó-játékvezető lett a hazai élvonalban, és a FIFA-kerettagságig vitte. A testvére kosárlabdázott, és elvégezte a Testnevelési Főiskolát, így ő is hamar sportolni kezdett, 14 éves koráig a DVSC-ben focizott Komlós Imre vezetésével, majd a Kossuth Lajos Gimnáziumban Ökrös István lett a testnevelő tanára, aki a Debreceni Dózsa felnőtt kézilabdázóit edzette, neki köszönhetően került be a klub korosztályos csapatába, ahol jobbszélsőt játszott. Idővel felkerült a felnőttkeretbe is, de az érettségi után a továbbtanulást választotta, és a Nyíregyházi Tanárképző Főiskolára került orosz-testnevelés szakra, közben pedig a helyi NB II-es klubban kézilabdázott. A diploma megszerzése után felesége, Kónya Katalin szülővárosába, Ózdra költöztek, és 1978-tól tíz éven át mindketten testnevelő tanárként dolgoztak a város új, testnevelés szakos gimnáziumában.

Mivel látta, hogy játékosként az Ózd NB I/B-s kézilabdacsapatában már nem fog olyan szerepet betölteni, mint szeretne, 1978-ban inkább az edzősködés felé fordult, és az Ózdi Kohász serdülőcsapatával kezdett dolgozni. Összeszedett egy tizennégy éves kamaszfiúkból álló társaságot, akik közül később sokan élvonalbeli játékosok lettek, és 1983 őszéig edzette őket. 1984-ben átvette a klub NB I/B-s női csapatát, a közös munka 1986 év végéig tartott, felhozta őket a dobogó közelébe, de Marosi István klubelnökkel való kisebb vitája miatt végül otthagyta a Kohász felnőtt női csapatát, a férfi élvonalbeli együttest pedig nem vállalta el, bármennyire is kérlelték, így az utánpótlásnevelés mellett maradt, és 1988-ig újabb fiúcsapatot irányított. A következő évben visszahívták Debrecenbe, 1989 januárjától két évig a Debreceni Közút női NB I/B-s csapatának kispadjára ült le. 1991-ben maga mellé vette pályaedzőnek Komáromi Ákos, a DVSC első osztályú női együttesének vezetőedzője, mellette párhuzamosan a Debreceni Kereskedelmi Szakközépiskola testnevelő tanáraként is dolgozott.

1994-től 1997-ig a Loki női kézilabdacsapatának vezetőedzője volt, két bajnoki ezüstérmet szerzett a Ferencváros mögött, valamint 1995-ben és 1996-ban megnyerte az EHF-kupát. Lemondása után másfél évig a nyíregyházi NB I-es férfiaknál dolgozott, mielőtt újra visszatért volna Debrecenbe, azonban akkorra datálható a DVSC szétesése, a labdarúgó- és a kézilabda-szakosztály gazdasági társasággá alakult, a csapat pedig kénytelen volt elengedni a legjobbjait, hogy egyáltalán fenn tudjon maradni. Köstner Vilmos 1999-ben Székesfehérvárra ment, ahol két évig a Cornexi-Alcoa női kézilabdacsapatát irányította, a klub történetében először bejutottak az EHF-kupában a legjobb nyolc közé. 2001-ben Budapestre került a nagy múltú, de mélyponton lévő Vasas női kézicsapatához, melyet sikerült az NB I középmezőnyében tartania úgy, hogy a klub a megszűnés szélén állt. 2007-ben a Derecske (később Nyíradony) másodosztályú csapatát feljuttatta az élvonalba, 2009 pedig harmadszor is visszatért a DVSC kispadjára, majd 2012 és 2018 között a klub szakmai igazgatói posztját töltötte be.

Közben 2014 és 2016 között a magyar női kézilabda-válogatott másodedzője is volt Németh András szövetségi kapitány mellett. 2018-ban úgy tervezte, nyugdíjba vonul, de mivel szükség volt rá, negyedszerre is leült a DVSC kispadjára, immár utoljára, a csapatot egészen 2021-ig, edzői pályafutása befejezéséig irányította. Vezetésével a Debrecen visszaküzdötte magát a bajnokság negyedik-ötödik helyére, amivel kiharcolta a nemzetközi kupaindulás jogát. 2018-ban és 2019-ben díjak egész sorát vehette át, utóbbi esztendőben, többek között, mesteredzői címmel ismerték el a munkáját, 2021 óta pedig a debreceni klub akadémiájának tiszteletbeli elnöke. Fiai 1978-ban és 1983-ban születtek, Tamás és Dávid is jogi pályán helyezkedett el.

• 2x EHF-kupa-győztes (1995, 1996) • EHF-kupa-döntős (másodedzőként, 1994) • 4x magyar bajnoki ezüstérmes (1995, 1996, 2010, 2011) • 2x Magyar Kupa-döntős (1996, 2011) • 5x Magyar Kupa-bronzérmes (1994, 1995, 1999, 2000, 2001) • Hajós Alfréd-díj (2018) • a Magyar Kézilabdázásért emlékérem (2018) • mesteredző (2019) • Kovács Pál-díj (2019)

• kezitortenelem.hu / Éliás Gábor