Komáromi

Ákos

Komáromi Ákos Komáromi Gábor református lelkész és Melegh Eleonóra tanító fiaként a Somogy megyei Tabon született, négy testvérével kiskorától Balmazújvárosban élt. A debreceni Közgazdasági Technikum Kereskedelmi Tagozatára vették fel, ahol atletizált, mellette a kosárlabda lett a fő sportága. Az érettségi után visszatért Balmazújvárosba, ahol a nagy pedagógushiányra tekintettel képesítés nélküli tanárként a történelem és testnevelés lett a két tantárgya. 1969-ben a Nyíregyházi Tanárképző Főiskolán testnevelés és történelem szakos tanári oklevelet szerzett, és történelem–testnevelés szakos tanárként kezdett dolgozni. 1974-ben a Testnevelési Főiskolán edzői oklevelet szerzett és kézilabda szakedző lett. 1963 és 1969 között Balmazújvárosban testnevelő tanárként dolgozott, egyúttal edzősködött is, a kézilabdát is megszerettette a diákokkal, a felnőtt férfiakkal pedig még megyei bajnokságot is nyert. Az országos úttörő olimpián 1968-ban előbb ezüstérmet, majd egy év múlva aranyat szerzett a fiúcsapattal, amelynek Kordás István és Király Sándor volt az erőssége. A fiatal tanárt korosztályos sikerei miatt a Dunaújvárosi Kohászhoz hívták utánpótlásedzőnek, ahová 1969-től 1981-ig kötötte az élete. Az első négy évben az utánpótlásnál dolgozott, majd nyolc esztendőn át volt a felnőttek trénere. Épphogy feljutott az NB II-be a férficsapat, de a pénzhiány miatt szétszéledt. A sportiskolásokkal kellett feltöltenie az együttest, amely öt évig az NB II-ben vitézkedett, majd a korábbi játékosok visszatértek, és előreléptek az NB I/B-be. Újabb két év elteltével az élvonalba is felkerültek, de tiszavirág-életű volt a szereplésük. Ekkor már nagyon hívták Debrecenbe, a DMVSC-hez.

1982 és 1990 között, majd 1993-ban a DMVSC, a DVSC, illetve a DVSC-Symphonia női csapatának volt a vezetőedzője. 1981-ben még tavaszi–őszi rendszerű volt a bajnokság, a Loki női csapata épphogy bent maradt az élvonalban. Komáromi Ákos innen emelte magasba az együttest, a fiatalokat bátran beépítve, és felismerve, hogy a Magyar Kupában hamarabb lehet sikereket elérni, mint a bajnokságban. Vezetésével 1985-ben, a Fradival szemben kivívott első Magyar Kupa-győzelmüket további négy követte (1987, 1989, 1990, 1991). A csapat erejét az 1987-ben elért duplázás – bajnoki cím és Magyar Kupa-győzelem – mellett a Bajnokok Ligájában és az EHF-kupában vívott, parázs hangulatú mérkőzések jól mutatták. A Lokival ebben az időszakban az európai kupákban négyszer is eljutott a döntőig, azonban megnyerni egyik finálét sem tudták. Ezt követően, 1990-től 1992-ig, az Elektromos férficsapatának vezetőedzőjeként dolgozott; 1991-ben bajnoki címet ünnepelhetett a csapatával. Tanítványai közül Vura József, Végh József, illetve Medgyessy Sándorné, Szántó Anna, Szilágyi Katalin és Tóth Ildikó lett válogatott. Debrecenben a szakosztály-igazgatói feladatai mellett – ha a helyzet úgy kívánta – beugró edzőként is segített. Később a klub ügyvezető igazgatója lett, míg 2004-ben egy infarktus megálljt nem parancsolt neki. „Akkor egy orvos barátom közölte velem: ha még élni akarok, alapvető változásra van szükségem. Ekkor nyugdíjba vonultam, és azóta elsősorban az unokáimnak élek” – mondta a mesteredzői címmel 1991-ben elismert szakember, aki sportvezetőként is szolgálta a sportágat: 1980-tól volt a Magyar Kézilabda Szövetség (MKSZ) elnökségi, valamint az edzőbizottság tagja.

Feleségével, Kiss Éva kézilabdaedzővel, 1964-ben ismerkedtek meg. „A Darutelepi iskola hetedik osztályától történelmet tanítottam neki, sőt, biztos pontja volt a megyei kézilabdatornát nyert korosztályos csapatunknak, amely a döntőben a Sterbinszky lányokkal (Amáliával és Gizivel) felálló Hajdúszoboszlót győzte le.” Később az ismeretségből szerelem, majd 1969. december 20-án házasság lett. A feleség, aki előbb Dunaújvárosban ténykedett a női kézilabda-utánpótlásban, csaknem négy évtizede dolgozik a Debreceni Sportiskolánál. Két fiuk született, Ákos és Gábor. Gábor fiukat 2015-ben tragikus körülmények között veszítették el, munka közben elütötte egy autó. A kézilabda-mesteredző családja és szülei évekig együtt éltek Debrecenben. A szomorúságot boldogság is követte: öt unokája színesíti meg a hétköznapjait. 2004 óta éli nyugdíjas éveit – ahogyan ő fogalmaz – főállású nagypapaként.

• https://www.haon.hu/hajdu-bihari-naplo/2020/12/elni-akaras-es-elhivatottsag-jellemzi-a-loki-legendajat