Faludi

Mihály

Faludi Mihály Tiszavárkonyban született, katona édesapját a Felvidékre vezényelték, ő pedig Jászkarajenőre került a nagyszüleihez. Miután édesapja 1945-ben leszerelt, Budapestre költöztek, a mai Dózsa György útra, ahol az Aréna úti telken fociztak, de mivel egy tüdőgyulladás miatt etiltották a futástól, kapus lett belőle. Leigazolta a Postás ifjúsági csapata, majd 17 évesen felvitték védeni a felnőtt tatalékba. Közben a Standard SE kézilabdacsapata is győzködte, hogy igazoljon hozzájuk, és végül őket választotta. Egy évig az ifiben védett, majd felkerült a nagycsapathoz, mikor be kellett vonulnia katonának. A TF-en gyorsított érettségit tehetett, 1957-ben pedig a diplomát is megszerezte. Már válogatott kapusként az akkori NB II-es Honvédhoz igazolt, amellyel feljutottak az élvonalba, ő pedig edzősködni kezdett az ifjúsági csapatnál. Mivel az OTSH akkori szabályai szerint nem játszhatott és edzősködhetett egy klubnál, abbahagyta a játékot, és 1966-ban leült a másodosztályú Vasas kispadjára, játékosait „piszkos tizenkettőnek” hívta.

A második évben feljutottak az NB I-be, közben Magyar Kupa (akkoriban MNK)-döntőt játszottak a Spartacusszal, majd Faludi 1972-ben visszament dolgozni a generációváltás előtt álló Honvédhoz, amellyel újra sikeres lett, megtörte az Elektromos uralmát, és még abban az évben megnyerte a magyar bajnokságot. 1973 januárjában kinevezték a férfi kézilabda-válogatott szövetségi kapitányává Albercht Miklós helyére, aki őt javasolta utódául. Az orvosi felmérések után bevezette a napi két-három kemény edzést, a 18 éves Kovács Pétert behívta a keretbe, akiből aztán minden idők egyik legjobb magyar kézilabdázója lett, de olyan világválogatott játékosok alkották akkor a nemzeti csapatot, mint Bartalos Béla, Kontra Zsolt, Kenyeres József, vagy Szilágyi István. 1974-ben hetedikek lettek a keletnémet világbajnokságon, majd hatodikak az 1976-os montreali olimpián. Az 1978-as dániai világbajnokságon a gárda románok elleni csalás miatt nem jutott a nyolc közé, majd minden idők legjobb magyar olimpiai eredményét elérve a negyedik helyen végeztek Moszkvában.

Faludi Mihály 1979-ben kapta meg a mesteredzői címet. Maradhatott volna, de 1982-ben, 256 nemzetek közötti mérkőzés után úgy döntött, feláll a válogatott kispadjáról, mert már úgy érezte, nincs minden rendben az együttesnél. Azóta sem irányította ennyi meccsen senki sem a nemzeti csapatot. Egy svájci előadásán Kuvaitba hívták dolgozni, de itthon nem akarták elengedni, végül kis szerencsével mégis külföldre igazolhatott, és nyolc évig haza sem tért. Előbb Kuvait férfiválogatottját irányította, melynek fiataljaival 1984-ben megnyerte az ázsiai férfi juniorbajnokságot, a világbajnokságon pedig úgy lettek tizenkettedikek, hogy két európai csapatot is legyőztek. 1986-ban hat hónapig irányította az Egyesült Arab Emírségek nemzeti csapatát is, de mivel a bajnokság nem kezdődött el, az Egyesült Államokba ment a női válogatott kispadjára, mellyel megnyerték a Pánamerikai Játékokat, legyőzték az Igor Turcsin vezette szovjeteket Washingtonban, és hetedikek lettek az 1988-as szöuli olimpián, amihez levélben még George Bush amerikai elnök is gratulált neki.

1990-ben hazatért, és bár abba akarta hagyni az edzősködést, megkereste első klubja, a Standard SE utódja, a BHG, amelynek elnöke meggyőzte, hogy fejezze be ott a pályafutását, ahol elkezdte. A női csapattal másodikak lettek a bajnokságban a Hargita KC mögött, és döntőt játszottak a kupában a Debrecennel. Komlóról is megkeresték, hogy segítsen, de mikor kiderült, hogy a csapat tagjai nem élnek élsportolóhoz méltó életet, inkább visszament fél évre a BHG-hoz, amelyet megmentett a kieséstől. Ezután nem vállalt több edzői munkát, 1993-ban visszavonult, azóta Szentendrén él.

• olimpiai 4. (1980) • olimpiai 6. (1976) • olimpiai 7. (1988) • világbajnoki 7. (1974) • 2x világbajnoki 9. (1978, 1982) • a Pánamerikai Játékok győztese (1987) • magyar bajnok (1972) • az ázsiai férfi juniorbajnokság győztese (1984)

• kezitortenelem.hu / Éliás Gábor