Botrányba fulladt döntő után lett bajnok
Elek Gyula játékosként kezdte, aktív pályafutása 1949-től 1965-ig tartott, és már kézilabdázóként is szolgálta a zöld-fehéreket, a Taurus, az Elektromos és a Bp. Kinizsi után az újjáalakuló Ferencvárosban is játszott. Tagja volt annak a csapatnak, amelyik még Kinizsi néven 1956 októberében országos döntőt játszott a Vörös Meteor ellen. A találkozón a játékvezetők és a zsűri mindent megtett, hogy a rendszer kegyeltjének számító VM kerüljön ki győztesen a csatából, a meccs vége botrányba is fulladt, az újrajátszásra azonban a forradalom kitörése miatt már nem kerülhetett sor. Végül 1957-ben utólag mindkét csapatot bajnoknak nyilvánították.
Edzőként csak a Fradiban dolgozott
Játékoskarrierje befejezése után 1966-tól rövid megszakítással, csaknem három évtizeden át, 1992-ig dolgozott az FTC női csapatának edzőjeként. Vezetésével számos sikert ért el a szakosztály, 1966-ban, 1968-ban, 1969-ben és 1971-ben bajnok lett, 1967-ben, 1970-ben, 1972-ben és 1977-ben pedig megnyerte a Magyar Kupát. 1971-ben a csapattal a Bajnokcsapatok Európa-kupájának (BEK) döntőjéig jutott, és mindössze két góllal maradt alul a korszak meghatározó csapatával, a szovjet Szpartak Kijevvel szemben. Azonban így is összejött a nemzetközi kupagyőzelem, az együttes 1978-ban elhódította a Kupagyőztesek Európa-kupáját (KEK), a döntőben a keletnémet Leipzig 18–17-es legyőzésével.
A szövetségi kapitányi posztra sohasem vágytam, de a nejem is letiltott róla, mondván, hogy az nem egy jó dolog.
„„
Fia továbbvitte az örökséget
A következő évben a csapat újra a KEK döntőjébe jutott, de ott nem bírt az ugyancsak keletnémet Berliner TSC együttesével, Elek Gyula viszont 1979-ben megkapta a mesteredzői címet. 1992-ben vonult vissza az edzősködéstől, pályafutása során kizárólag a Ferencvárost szolgálta. Egyedül a szövetségi kapitányi pozíció maradt ki a pályafutásáról, erre azonban saját bevallása szerint sosem vágyott. 2012-es halála óta az FTC népligeti kézilabdacsarnoka Elek Gyula nevét viseli. Felesége, Rothermel Anna kapusként tagja volt az 1965-ben világbajnok magyar válogatottnak, fia, Elek Gábor pedig édesapja nyomdokaiba lépett, 2008 és 2023 között az FTC női kézicsapatát irányította, és a klub egyik legsikeresebb vezetőedzője lett.
